Hegyi Ádám (szerk.): Összeírások és egyházlátogatások a Békési Református Egyházmegyében 1721 és 1820 (1831) között - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 26. (Debrecen, 2022)
3. Jelentések és beszámolók
* JELENTÉSEK ÉS BESZÁMOLÓK * postajárások is távoly vágynak. írtam azok mellett egy levelet, amellyben a parantsolt dolgoknak egész accuratioval való tselekedéseket, és minél hamarébb lehető hozzám való küldéseket sürgettem, de még eddig se vehettem mindenünnen kezemhez. Amellett, hogy magam felől jelentettem, hogy az oskolák tanítóinak magok viselésekről és hiva[ta]ljok miképpen való folytatásokról én is megteszem a parantsolat szerént az ítéletet úgy, amint a canonica visitatio actaiból lehet, kértem tiszteletes prédikátor uraimékat, hogy őkegyelmek is azont tselekedjék, mint akik magok tapasztalásából helyesebb ítéletet tehetnek. Tselekedték is, amint látom. Én pedig a visitatio actait kezemhez nem vehetvén tiszteletes notarius uramtól, mint tőlem szinte 9 mérföldre lakótól, nem tselekedhettem. De ha kezemhez vehettem volna is, mégse tselekedhettem volna úgy, hogy az ekklézsiákból jött papirosokra tettem volna ítéletemet az időnek szorossága miatt. Mert némely része még ma is, és tegnap is jött kezemhez, minthogy ez a mi tractusunk messze kiterjedő helyeken fekvő ekklézsiája lévén, tsak a hozzám küldésekben se találnak módot. Salynálják nagy dolog idején egyenesen jövő postától ennyire küldeni. Ha pedig ekklézsiánként küldik, némellyeknek gondatlanságok miatt is későn ér el. írtam azeránt is, hogy a fizetések lajstromaiknak megírásokban arra vigyázzanak, hogy akik nagyobb árkusú papírosra írják, azok nagyobb margókat hagyjanak, akik pedig kissebbre írhatják, kissebbeket hagyjanak, hogy az elmettzés, mikor egybeköttetnek, híjjánosságot vagy dísztelenséget ne okozzon. Én erre nézve jobbnak gondolnám, ha tiszteletes senior uraimék visitatio alkalmatosságával egyféle egész kontz papírosokat vinnének magokkal, s azokból valókra íratnák jelenlétekben. Mert úgy jobb móddal köttethetnének öszve. Mi úgy tselekedtünk 1793-ban. Meg is petsételtettük az ekklézsia vagy a communitas petsétjével. Vettük is a megpetsételtetésnek is hasznát. Mert már azólta az is megesett, hogy híjjánosítani akarván az ekklézsia a belső személlyek fizetését, a magok írásokat, vagy Íratásokat is megtagadták volna, ha tulajdon petsétjeket rajta nem látták volna. Ami a küldött tabellának rubricait illeti, minthogy főtiszteletű superintendens uram így ír azok felől “a tabella rubricait t[iszteletes] senior uram, amint vagy már maga actu tudja, vagy amint legauthenticebb, s hitelesebben végére mehet, elkészíteni, és a superintendentiale consistorium protocollumának ide rekesztett extractusa szerént itten meghagyott s kivántatott több punctumokat is munkába venni minél hamarébb effectuálni „...hivatalbeli kötelessége szerént ne terheltessék”, azokat én a tractusunknak állapotához képest vagy kiszélesítettem, vagy egész rubricakkal is szaporítottam mellettek botsátott levelemben. A harmadik rubricat nevezetesen így szélesítettem ki: az ágyszám rubricajában külön íródjon elébb mind a páros házas személlyek számok, mind az 65
