Emődi András (szerk.): Az Érmelléki Református Egyházmegye történeti névtára 1849-ig - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 25. (Debrecen, 2022)
Történeti névtárunk, a közlés módja
alispán, Rhédey Lajos főispáni helytartó testvére. 1821-ben lemondott, miután hivatalát hanyagolva konfliktusos viszonyba került az egyházi vezetőséggel. A Generális Konvent munkálatait követően, 1822. január 22-én Székelyhídon traktuális gyűlést tartottak, s azon már az újonnan kinevezett nagyzsombori Sombory Imre főszolgabíró viselte a segédkurátori tisztséget. 1822—1849 között volt az egyházmegye első számú világi képviselője, számos egyéb tisztséget is viselt (alispán, királyi tanácsos, királyi táblai elnök, Szabolcs megye főispáni helytartója). A fennmaradt egyházmegyei jegyzőkönyvek már az 1770-es évek tekintetében is arról tanúskodnak, hogy időnként, egy-egy traktuális gyűlésen részt vettek világi képviselők is, az azonban nem derült ki, hogy éppen a gyűlésnek otthont adó helységben lakó patrónus-földesúri minőségben vagy „szabályos” világi ülnökként (assessor). Különösen az 1790-es évektől voltak jelen a gyűléseken az ismert Bihar megyei református közbirtokos famíliák képviselői, általában egy vagy két személy.118 Végül az 1822. február 12-i székelyhídi gyűlésen került sor első ízben, szabályosan, a Generális Konvent által előírt öt világi ülnök (saecularis assessor) választására. Gencsy László táblabíró (később alispán), Fráter Gáspár megyei perceptor, Fényes Károly főszolgabíró, Csanády Ferenc szolgabíró, megyei jegyző és perceptor, és Dobozy József szolgabíró (ez utóbbi Dobozy Mihály főtáblabíró helyett, aki nem vállalta) lettek a traktuális konzisztórium világi ülnökei. Az 1833-ban elhunyt Gencsy László helyébe Ravazdy István táblabírót, az 1838-ban önként lemondó Fráter Gáspár helyébe pedig Bernáth József főszolgabírót választották meg. 1839-ben Ravazdy István elköltözött a traktusból, helyét Dobozy Mihály vette át. 1840-től ozsdolai gróf Kun Gergely is világi assessor lett. A már 1822-ben megválasztott öt ülnök közül korszakunk végéig, negyed századon át viselték a tisztséget Fényes Károly és Csanády Ferenc. Állandó, visszatérő panasz és konfliktusforrás volt e világi ülnököknek a gyűlésekről való távolmaradása. Többnyire a járási és megyei hivatalviselésükre, egyéb elfoglaltságukra hivatkozva maradt assessori székük üresen. Egy 1833. évi májusi gyűlés jegyzőkönyve szerint a világi rendből egy sem jelent megg noha mindnyájan meg váltak különös levél által hívathatva. Ehhez hasonló megjegyzések tucatjait olvashattuk a traktuális protokollumokban. Történeti névtárunk, a közlés módja Adattárunk első része a tulajdonképpeni archontológia, a traktus espereseit és jegyzőit, továbbá az egyes egyházközségek lelkészeit, rektorait (és préceptorait), 118 Bernáth, Csanády, Darvay, Dobozy, Domokos, Fényes, Fráter, Gencsy, Kazinczy, Komáromi, Kölcsey, Magyari, Molnár, Péchy, Ravazdy, Sombori, Szodoray stb. családok egy-egy képviselője.-74-
