Emődi András (szerk.): Az Érmelléki Református Egyházmegye történeti névtára 1849-ig - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 25. (Debrecen, 2022)

Történeti névtárunk, a közlés módja

leánytanítóit időrendben felsorakoztató jegyzékek összessége. A második rész az összes szereplőt egybeolvasztó betűrendes katalógus.

A Pocsajra és Vértesre vonatkozó adatokat csak elcsatolásukig (1821) gyűjtöttük, a traktushoz kerülő Magyarkéc és Piskolt adatsorai ugyanekkor kezdődnek.

Névjegyzékünk 1583 személy adatait tartalmazza, közel 2900 egyszeri állomáshelyről. Átlagban tehát minden szereplőnk 1,85 „munkahelyen” szolgált. Ez a szám a valóságban jóval nagyobb, hiszen a forrásszegény korai időszakokból ismert lelkészeinknek és tanítóinknak általában csak egyetlen működési helyszínét ismerjük.

Névtárunk egyes tételei nem komplex életutak rekonstrukciós kísérletei, nem biográfiák, hanem az Érmelléki Egyházmegyében szolgált lelkészek, rektorok, préceptorok és leánytanítók meghatározott alapadatainak időrendbe szedett jegyzékei. Az alapadatok körébe a tanulmányokra (kollégiumi és peregrinációs), lelkészek esetében az ordinációra is vonatkozó adatokat, az Érmelléki Egyházmegye kebelében az adott életutak során betöltött összes tisztségre, végül a születésre (dátum és esedegesen a traktusunkban egyházi tisztséget betöltő szülő neve) és az elhalálozásra (dátum, hely) vonatkozó információkat vontuk be. Kifejezetten kerültük a külső forrásokból származó (helytörténeti munkák, lexikonok stb.), sok esetben bizonytalan életrajzi adatok beemelését, így tehát elsősorban a helyi (egyházmegyei és egyházközségi levéltári) forrásokból és az egyházkerületi/zsinati jegyzőkönyvekből nyert információkból építettük fel adatbázisunkat. Amennyiben egy-egy életút más egyházmegye, esetleg más egyházkerület területén kezdődött vagy folytatódott, úgy ennek tényét rögzítettük, ám annak konkrét részleteit nem. Három példát hoznánk módszerünkre:

Király György traktusunkhoz mindössze annyiban kötődik, hogy Szalacson volt rektor 1775—1778 között. Mint minden személy esetében, úgy nála is jeleztük kollégiumi tanulmányainak kezdő évét (debreceni subscriptio) és külföldi peregrinátiójának tényét (ott is a beiratkozás/törvények aláírásának dátumával). Helyi levéltári forrásainkból annyi derült ki, hogy a későbbiekben a szilágysági Selymesilosva lelkésze lett, ezt jeleztük is adatai sorában. További, idegen traktus (ok)ban eltöltött életútjának állomásait azonban már nem kerestük, az a majdani szilágysági névtár összeállítójának lesz a feladata.

Piskárkosi Szilágyi Sámuel 1760—1762 között, két esztendeig volt diószegi lelkész, más intézményes kapcsolata az Érmelléki Egyházmegyével nem volt. A már említett kötelező tanulmányi adatok mellé így nem sorakoztattuk fel gazdag, püspöki hivatalviselést is magában foglaló életútjának az állomásait, azaz nem szemezgettünk lexikon szócikkekből. Esetében annyit jeleztünk, hogy 1765-től tiszántúli püspök volt és Hegyközkovácsiban halt meg 1785. július 16- án.-75 -