Emődi András (szerk.): Az Érmelléki Református Egyházmegye történeti névtára 1849-ig - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 25. (Debrecen, 2022)

Az Ermelléki Egyházmegye egyházközségei és lelkészei

század második évtizedében népesülhetett be és éltette tovább a korábbi helyneveket az újabbkori Keresztúr (Apát- v. Apáti-).89 Létezését Besenyei esperes levele (Id. fennebb) 1730-ban jelzi első ízben, 1740-ből adatolható legelső lelkésze.

Olaszi (Ér-) a visszafoglaló háborúk óta volt lakatlan, elpusztult református egyházának javait a köbölkúti prédikátorok bírták. 1751-ben a pusztán álló helységet német ajkú evangélikusokkal telepítette be földesura, ám a rövidesen ide érkező reformátusok már az ötvenes évektől önálló egyházközséget hoztak létre.90

A traktus egyházközségei közül a 18. század során kettő szűnt meg: Kenéz (Ér-) utolsó lelkésze adataink szerint 1745-ben még szolgált, ám a gyülekezet végleg szétoszlott az elkövetkező esztendőkben, úrasztali felszerelései a bagaméri egyházhoz kerültek.91 A 17. század végét már legyengülten, szórványként megérő Csanálos (Bihar-) többnyire Szentjobb fikájaként tengődött, időnként — nagyon rövid időszakokra — lelkésszel is ellátta a traktus, ám 1791-től végleg az enyészeté lett.

Az ÉrmeUéki Egyházmegyének a 18. század második felében és egészen 1850-ig mindössze három jelentékenyebb számú hívősereggel rendelkező leányegyháza, fikája volt, Janka falva és a két Kágya (Kis- és Nagy-). A 17. század utolsó harmadáig mindhárom anyaegyházközség volt, Nagykágyára még Klóban is (utoljára) lelkészt ordináltak. Jankafalva Diószegnek, Nagykágya Kólynak, Kiskágya pedig Székelyhídnak volt a fikája mindvégig, és mindhárom településen többnyire reformátusok éltek, tehát nem voltak a klasszikus értelemben vett szórványok. A 19. században mindháromban 100—200 lélek lakott.

A traktus protokokumai sajnos csak a 19. század elejétől szolgáltattak számszerű adatokat a leányegyházakról-szórványokról, ám azt bizton kijelenthetjük, hogy — már korábban is — ezeknek a súlya az egyházmegye és az egyes anyaegyházközségek életében igen csekély volt. Félrevezetőek lehetnek az éves összesítők, melyek megyei szinten mindvégig számos, 30—35 leányegyházról szólnak.92 Igen ám, de ezek döntő többségében mindössze néhány lélek vagy néhány család alkotta a maroknyi, helvét hitvallást követő közösséget. Az

89 JAKÓ 1940. 274.

90 Az ÉrmeUéki Traktus. ..2018. 209-227.

91 AzÉrmeUéki Traktus... 2018. 35.

92 Egyházközségeink szórványai, filiái, helyenkénti átfedésekkel: Véd-puszta (Asszonyvására), Kohány-Lüki-Terebes-Szunyogd-Déda-Dizsér (Érábrány), Kenéz-Selénd (Bagamér), Déda- Száldobágy-Baromlak-Almás (Bályok), Jankafalva és Kasza-puszta (Diószeg), Kozma- és Gyapoly-puszta (Félegyháza), Vasad (Gálospetri), Genyéte (Kéc), Nagykágya (Kóly), Lüki- Terebes (Margittá), Terje-Szentlázár-Királyi-Láz-Derna-Bodonospatak (Micske), Bánháza (Mihályfalva), Sárszeg-Nadánytelek-Sástelek-Hagymádfalva (Poklostelek), Vasad (Szalacs), Csanálos-Hagymádfalva-Kővág (Szentjobb), Kiskágya (Székelyhíd), Baromlak-Papfalva-Várvíz- Középes-Almaszeg (Széplak), Cséhtelek-Terebes-Királyi-Pap falva-Almaszeg-Középes-Derna- Várvíz-Baromlak-Bozsaj-Bodonospatak (Tóti), Fancsika (Vedresábrány).-42-