Emődi András (szerk.): Az Érmelléki Református Egyházmegye történeti névtára 1849-ig - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 25. (Debrecen, 2022)

Az Ermelléki Egyházmegye egyházközségei és lelkészei

Térképmellékletünkön a fentiek összegzéseként szerepeltettük:

1. a Debreceni Ember Pál által jelzett, részben a kerületi és traktuális jegyzőkönyvekben is felbukkanó 52 református egyházközséget

2. az általunk felvett további négy, valószínűleg a 1.7. század elejére elpusztult és így csak kérdőjelesen protestáns egyházközséggel bíró települést

3. az etnikailag vegyes térségben a 17. század elejéig továbbélő magyar szórványokat

4. a román reformátusok közösségeit

5. aló. század végén már életerős görögkeleti településeket

Az 1692. évi kamarai conscriptio további, tárgyunkra vonatkozó információkat szolgáltatott, éspedig az Érmelléken akkor működő lelkészek névsorát. 17 lelkész nevét és állomáshelyét rögzítette.82 A néhány esetben torz névformák ellenére e lajstromnak nagy jelentősége volt egyes lelkészéletutak kronológiai szempontú pontosításához.

Igen csekély hozadéka volt a 17. századi lelkészi kar esetleges irodalmi működését rögzítő kiadványok böngészésének. Mindösszesen csak öt lelkész működésének helyszíneit és időszakait adatolhattuk. Herepei János művelődéstörténeti adattáraiból ugyancsak öt lelkészre vonatkozó adatsort építhettünk be névtárunkba.83

Az egyházközségi anyakönyveink némelyikében felbukkanó retrospektív lelkésznévsorok feldolgozásával a források tekintetében le is zárhattuk a Rákóczi-szabadságharccal véget érő korszakot. A kezdetektől, a hitújítás első évtizedeitől 1711-ig az Érmelléki Egyházmegye 230 lelkészének működéséről van adatunk, ezek közül 19-en az említett román ajkú közösségek papjai voltak.

Mint említettük, a Rákóczi-szabadságharc utáni időkben a helvét hitvallású egyházköz ségek száma negyven alá zsugorodott. Legkorábbi 18. századi erre vonatkozó jegyzékünk a hazai református eklézsiáknak és lelkészeinek első, 1725—1729 közötti hivatalos összeírása. Ebben 38 anyaegyházközség és egy leányegyház szerepelt, 39 prédikátorral és egy lévitával. Diószegnek két lelkésze volt, mint korábban és majd később is.84 A lajstrom nem egyezik tökéletesen a Csáji Pál által közölttel, melyből Szentmiklós kimaradt, a közigazgatásilag Szabolcs megyéhez tartozó Kenéz (Ér-) pedig mint anyaegyház szerepel. Ez utóbbi

82 MEZŐSI 1943. 228.

83 Regi Magyarországi Nyomtatványok III., IV. Bp., 2000-2012.; Régi Magyarországi Szerzők I. A kezdetektől 1700-ig. Szerk. P. VÁSÁRHELYI JUDIT. Bp., 2007.; Adattár XVII. szpzadi szellemi mozgalmaink történetéhez I, II. Herepei János cikkei. Szerk. KESERŰ BÁLINT. Bp.-Szeged, 1965— 1966. (Báthori G. Mihály, Diószegi Bónis Mátyás, Diószegi Kis István, Diószegi N. Márton, Mislei Mihály, Szalárdi Sz. Mihály, Szatmári Baka Péter, Tolnai S. István, Váradi Mihály).

84 Bemásolt jegyzékét ld. a traktus első jegyzőkönyvében.-40-