Emődi András (szerk.): Az Érmelléki Református Egyházmegye történeti névtára 1849-ig - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 25. (Debrecen, 2022)

Az Ermelléki Egyházmegye egyházközségei és lelkészei

viszont a traktus jegyzőkönyvéből hiányzik, nyilván közigazgatási különállósága okán.85 Anyaegyházközségeink ekkor tehát a következők voltak:

Adony (Er-), Albis, Asszonyvására, Abrány (Alsó- v. Vedres-), Abrány (Felső- v. Ér-), Almosd, Bagamér, Bályok, Bogyoszló (Ér-), Csokaly, Diószeg (Bihar-), Félegyháza (Bihar-), Gálospetri, Kenéz (Ér-), Keserű (Ér-), Kiskereki, Kokad, Kóly, Köbölkút (Ér-), Léta (Nagy-), Margittá, Micske, Mihályfalva (Ér-), Monospetri, Ottomány, Pocsaj, Poklostelek, Semjén (Ér-), Szalacs, Szentimre (Hegyköz-), Szentjobb, Szentmiklós (Hegyköz-), Székelyhíd, Széplak (Berettyó-), Tarcsa (Ér-), Tóti, Vajda (Bihar-) és Vértes. Az egyeden leányegyházközség a Szentjobbhoz tartozó Csanálos (Bihar-).

Itt érdemes idéznünk az agg Besenyei István esperes (1715—1732) beszámolóját a traktus egyes eklézsiáinak „értékéről”, melyet Zoványi György szuperintendens kérésére készített 1730. március 19-én:86

Városok kettők D tószeg, Margit a, aláb valók Székelyhíd, Síimre, Syalacs, Köbölkút. Kaink jobbak: Félegyház Bagamér, Semjén, Mihályfalva, Oltomány, Micske, Tóti, Eéta, Pocsaj. Ezeknél még aláb valók: SzJób, Sz-Miklós, Asszpnyvására, Keserű, Adón, Tarcsa, Gálospetri, Albis, Bogyoszló, Szépiák, Bályok, Vértes, Vajda. Még ezeknél is aláb valók: Felső Abrány, Monospetri, Poklostelek, Kákát. Eeg szegényebbek: Vedresábrány, Keresztár, Csanálos, ezek ollyak, kőkben hol tíz hol 7, hol 6 gazda lakosok vadnak; a mi egész Traktusunk ezekbűi áll, r annyi Praedikátorok vadnak, mennyik az Ecclésiák.

E jegyzékben nem jelenik meg Álmosd, Csokaly, Kenéz (Ér-), Kiskereki és Kóly (ennek okát nem tudjuk), azonban már jelzi Keresztúr (Apát-) eklézsiájának létezését (ld. alább).

A fenti közösségek legtöbbje a hitújítás óta folytonosságot mutatott, a már jelzett háborús állapotok okozta esetleges és időleges, rövid elnéptelenedési időszakoktól eltekintve. A traktus évtizedekig pusztán álló, majd korszakunkban újjászülető eklézsiái az alábbiak:

Kokad (Kákád, Kákát) igen hosszú ideig lakatlan lehetett, hiszen Debreceni Ember Pál nem is említette. A hitújítás utáni esetleges protestáns egyházközségének létezése kérdőjeles. Egy ónból készült úrasztali tányérjának felirata szerint 1710-ben már biztosan önálló eklézsia volt.8

Az ugyancsak évtizedekig — az 1660. évi török hadjárat óta — pusztán álló Csokaly az 1720-as évek elején népesült be, református egyházközsége 1724/1725-ben újraalakult.88

A hódoltság idején végleg elnéptelenedett Apáti (Fel-) és a már az újkor hajnalán elpusztult Keresztúr egykori települések (és eklézsiák) közelében a 18.

85 CSÁJI 1958. 59-60, 66.

86 TtREL I.l.c.l. (1730/11 sz.)

87 Az ÉrmeUéki Traktus... 2018. 146,155.

88 Az Érme Hé ki Traktus. ..2018. 54-55.-41 -