Emődi András (szerk.): Az Érmelléki Református Egyházmegye történeti névtára 1849-ig - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 25. (Debrecen, 2022)

Rektorok, préceptorok és leánytanítók

csak a 17. század közepétől igen szórványosan, majd nagyobb rendszerességgel majd csak a 18. század közepétől jegyezték be a rektóriákba helyezés tényét.106

A traktus legrégibb jegyzőkönyve csak az 1763. évi rektorok és leánytanítók neveit tartalmazza, majd a gyűlések és vizitációk rendjén 1770-től kezdve 1849-ig az összes rektort, préceptort és leánytanítót ismerjük.

Az 1823—1826 közötti eklézsia történetek közül Bagamér (1756—), Csokaly (1756—), Diószeg (1664—), Keserű (1772—), Szalacs (1720-as évektől) és Széplak (1751—) históriái tartalmaztak értékelhető tanítói névsorokat. Diószeg (kis)gimnáziumi szintű iskolájának múltját, rektorait, konrektorait, préceptorait és a leányiskola tanítóit Molnár János nem eleget dicsért monográfiája száznegyven esztendővel ezelőtt már hiánytalanul számba vette.107

Anyakönyveink némelyikében a lelkészekéhez hasonló rektori névsorokkal is találkozhattunk, többnyire ezeket vették át a históriák összeállítói is: Asszonyvására (1707 utáni névsor, nagyrészt évszámok nélkül), Bagamér (1757—), Keserű (1772-), Köbölkút (1740-es évektől, többnyire azonban évszámok nélkül), Léta (1758-), Margittá (1657—, folyamatos 1699-től), Szalacs (1740 k.-), Szentimre (1740 k.—) és Székelyhíd (1792—). Keresztelési, esketési és halotti anyakönyveink tüzetes átnézését követően ugyancsak bővíteni tudtuk névsorainkat (Albis, Érábrány, Almosd, Kóly, Léta, Micske, Pocsaj, Semjén, Szalacs, Szentjobb, Szentmiklós, Tóti, Vajda), időben az 1740/1750-es évekig kitolva az ismert tanítók lajstromainak kezdeteit. Margittá anyakönyvébe Keresztesi István ottani lelkész 1791-ben jegyezte be az általa a debreceni kollégiumi protokollumokból kimásolt rektori lajstromot, a debreceni subscribálások sorrendjében. Ennek érdekessége, hogy a legutóbbi forráskiadvány nem jelez margittai rektorságot a Keresztesi által 1699—1745 között felvett 21 ifjú neve mellett. Nem tudunk másra gondolni, minthogy Keresztesi egy ma már nem létező, több információt tartalmazó másolati példányt láthatott.108

Adatbázisunkba mindösszesen 41 iskolatanítót vehettünk fel a kezdetektől a 17/18. századok fordulójáig, lényegében a 17. századból. Ezek közül 14 volt diószegi rektor, heten a margittai, öten a bagaméri, hárman a nagylétai és a tóti, ketten a félegyházi, egy-egy rektor pedig a micskei, mihályfalvi, pocsaji, szalacsi, szentimrei, szentjobbi és székelyhídi iskolák tanítói voltak.

Amennyiben az 1763. évet jelöljük ki a folyamatos tanítói névsoraink kezdő időpontjának, úgy az Érmelléki Egyházmegye területéről az azt megelőző, 1700—1763 közötti időszakból 172 rektort és 11 leánytanítót ismerünk. A legjelentősebb rektóriáink szerepelnek a legtöbb ismert tanítóval, Diószeg 32-106 TtREL II.l.e./l. és 2. kötetek (kiadva: Intézmény történetiforrások a Debreceni Református Kollégium Levéltárában... 2013.). Korábbi feldolgozását ld. Iskolatörténeti adattár... 1906—1908. (ThurY).

107 MOLNÁR 1885. 259-302.; Vö. AsfÉrmelléki Traktus... 2018. 82-99.

108 Ld. Inté^ménjtörténetiforrások a Debreceni Református Kollégium Levéltárában... 2013.1./214—217.-69-