Emődi András (szerk.): Az Érmelléki Református Egyházmegye történeti névtára 1849-ig - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 25. (Debrecen, 2022)
Rektorok, préceptorok és leánytanítók
1813 júniusában Végh István exmissziójakor a traktus jegyzőkönyvébe e sokatmondó bejegyzés került: senior által kibocsátattak és felszenteltettek, a nótárius általfeleskettettek. Luka József pocsaji káplán 1821 júniusában állt elő a solennis exmissióra, majd fel-olvastatódott a Debreceni T. Professorátustól nyert nagy ditsérettel teljes Testimoniuma, meg t^ensuráltatott a Dogmatico Polemica Theologiából, Exegesisből, eredeti nyelvből, Ecclesiastica Históriából, s examene calculo T! Classis, cum eminentia hagyatott bejbe, .r a Templomban prédikálván ecyn Textusról... N. T Senior Szántó János Úr által a Prédikátori Sz. Szolgálatra fel szenteltetett, a Tractus Nótáriussá által fel eskettetett és a Tractus kebelébe bévétetett. Végh József adonyi lelkész 1824 szeptemberében: exmissio s ordinatio végett praesentáltatott, illetve Senior Ür által a Prédikátori S-p Hivatalra exmittáltatott, ordináltatott, a Tractus Nótáriusa általfel eskettetett, s nevét a Tractus Protocollumába be irta. Tárgyunk (történeti névtárunk) tekintetében az exmisszió időpontjának igen nagy a jelentősége, láthattuk ugyanis, hogy egy-egy lelkész tényleges szolgálatba állásának e momentum jelentette a kezdetét, nem a szabályos debreceni/zsinati ordinátió. Rektorok, préceptorok és leánytanítók Leszögezhetjük, hogy az iskolatanítók és a rektóriák tekintetében (is) egyházmegyénk teljes egészében a debreceni kollégium érdekszférájába tartozott, Várad 1660. évi bukását követően mindenképpen. Debrecen közelsége okán a rektorok és préceptorok kedvelt célállomásai voltak az Érmelléki Egyházmegye iskolái. Vonatkozó adatbázisok hiányában feltételezzük, hogy mindazon rektorok és préceptorok, illetve a leánytanítók egy része is, kiket nem találtunk a cívisvárosi kollégium névsoraiban, többnyire valamelyik nagyobb vidéki partikulájában végezhették a kis- vagy nagygimnáziumi osztályokat és felsőbb (kollégiumi) tanulmányok folytatása nélkül léptek a „gyengébb” falusi iskolák, vagy leánytanítói hivatalok élére. Érmelléken a diószegi partikula (kisgimnázium) lehetett a leginkább érintett e téren. Harminc egykori diószegi partikulista diák szerepel adattárunkban, egy részük tehát azonnal tanítóságot, leánytanítóságot vállalt, egy részük Debrecenben folytatta tanulmányait.103 Az 1730/1740-es éveket megelőző több mint másfél évszázadnyi időszakra a Debreceni Református Kollégium subscriptiós jegyzőkönyve szinte az egyedüli forrásunk egyházközségeink tanítóinak számbavételekor, ám abban 105 105 Vö. Molnár 1885. 259-278.-68-
