Emődi András (szerk.): Az Érmelléki Református Egyházmegye történeti névtára 1849-ig - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 25. (Debrecen, 2022)

Egyházmegyei gyűlések, vizitációk

Egyházmegyei gyűlések, vizitációk

Legfontosabb forrásaink a traktus gyűléseinek és az esperesi vizitációknak, egyházlátogatásoknak a jegyzőkönyvei. Mindkettőnek 1769/ 1770-től maradtak fenn a teljes sorozatai.

A papmarasztás intézménye közismert, mint ahogy annak igen káros, hatalmaskodásra és visszaélésekre alkalmat adó mivolta is.68 Az Ermelléki Egyházmegyében vélhetően a kezdetektől az adventi időszakban volt szokásban a fungáló pap mérlegre tétele és marasztása (vagy elzavarása). Az 1774. február 8- án kezdődő álmosdi székosztó gyűlés határozatainak XVII. pontja foglalkozott e kérdéssel, melyben Túri Mihály esperes ekképpen kívánta szabályozni a kérdést: Minthogy ebben a V. Ermellyéki Tractusban sokféle külömbségek kezdettek lenni az Eklésiákban, a Tiszt- Prédikátorok marasztalásoknak idejére négye, néhol az Adventi első Vasárnapot, néhol ismét a régi szokás sgerént, Karátson másod napját tartván, vagy akarmelly egyéb napot a marasgtás rendes idejének. Ezen az okon, hogy a% illyen különböző időkben lenni szokott maraszjásból, máris következett, ezutánis könnyen következhető nehézségek el távozjassanak, és a Canonica Visitatio is annál alkalmatosabb időben, s illendőbképen véghez mehessen, tetézett a V. Tractus Elöljáróinak, hogy a marasztásnak ideje, ez után mindenkor az Adventi első Vasárnapon legyen. Ez a végezés pedig mindenütt egyformán meg tartassék, és az Ekklésiai Elöljárókkal közpltetvén, az Eklésia könyvébe el múlhatatlanul bé irattassék. Bár az uralkodó már 1788-ban elvileg eltiltotta a papmarasztást és ugyanezt tette az 1791. évi budai zsinat is — lényegében az esperes és a presbitériumok hatáskörébe utalva a kérdést — a tömegjelenetek, hangoskodások, pártoskodások és rosszindulatú feljelentések folyama nem szűnt meg. Az 1830-as évek végén is találkozunk a traktus jegyzőkönyveiben a papmarasztást ostorozó és eltilatani szándékozó felsőbb utasításokkal.

Tárgyunk tekintetében az egyházközségi belső személyek (lelkész, rektor, leánytanító, kántor, harangozó, egyházfi) megválasztásának vagy állásban tartásának, illetve elbocsátásának a kronológiája a lényeges. Karácsony tájékán tehát meghozta a gyülekezet a lelkésszel kapcsolatos döntését és azt közölte az Ermelléki Egyházmegyében mindenkor december végétől január közepéig tartó időszakban érkező vizitációs küldöttséggel. Ennek az esperes, a jegyző és néhány tanácsbíra volt a tagja. Vizsgálat és vallomások nyomán a küldöttség értékelte a belső személyek munkáját, teljesítményét és azt röviden lejegyezték a látogatási jegyzőkönyvbe.69 1770—1797 között február hó közepén, majd 1797 után többnyire márciusban, ritkábban áprilisban került sor a traktus székosztó (hely68 A téma jó összefoglalását ld. MOLNÁR AMBRUS: Eelkészpívás és marasztás a Református Egyházban. Papmarasztás az erdélyi és a tiszántúli egyházkerületben a XVI.-XIX. században. Theologiai Szemle 1996/1. 14-20.

69 Vő. a Geleji-kánonok LXXXVIII. pontjával (visitatio particularis). KISS ÁRON (ford.): Egyházi kánonok melyeket... egybegyűjtött... Geleji Katona István... Kecskemét, 1875. 51—53.-26-