Emődi András (szerk.): Az Érmelléki Református Egyházmegye történeti névtára 1849-ig - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 25. (Debrecen, 2022)

Egyházmegyei gyűlések, vizitációk

osztó, congregatio dislocatoria/dislocationalis) gyűlésére. Ekkor a begyűjtött információk alapján, az egyházközségek szándékait és a traktus igényeit is mérlegelve született meg a döntés az egyes személyek sorsáról. Az ügy(ek) azonban itt nem minden esetben értek véget, sokszor fellebbezések, további mérlegelés és vizsgálatok után alakult csak ki a végleges döntés a legtöbbször akár már március vagy április folyamán összeülő következő rész- v. időközi gyűlésen (congregatio particularis).'° Ez utóbbiakból rendszerint hármat-ötöt — ritkábban kevesebbet v. többet is - tartottak egy évben, az egyéb felmerülő ügyek mennyiségének és sürgősségének függvényében. Exmissziók, tekintélyesebb lelkészek temetésének alkalmával, avagy hirtelenséggel jött ügyek azonnali elintézésekor is tarthattak traktuális gyűléseket (exmisszionális /kibocsátó gyűlés, szomorú gyűlés, congregatio extraordinaria). 1815-ben fordult elő első ízben egy részgyűlés ős/gyűlésnek titulálása, és majd csak 1847- ben egy székosztó gyűlés tavas/ közgyűlésként nevezése. A 19. század második felétől (és majd a nyomtatott egyházmegyei gyűlési jegyzőkönyvek idején mindvégig) valóban évi két gyűlés tartása lett a jellemző. A Geleji-kánonok egyébként évi három egyházmegyei gyűlés összehívását szorgalmazták, az érmelléki iratainkban elő nem forduló részzsinat/synodi particulares megnevezéssel.71

A rektorok és leánytanítók ügyeit ugyanezen gyűléseken tárgyalták, esetükben az idő előtti elbocsátások (fegyelmi panaszok, gyenge teljesítmény a tanításban, a helyi lelkésszel való összeférhetetlenség stb.), vagy ellenkezőleg, a szokásban lévő két-három esztendős ciklus rendhagyó meghosszabbítása volt a téma.

Általában tehát a lelkészek, rektorok és leánytanítók márciusban kezdték meg szolgálatukat, cserélhettek eklézsiát, illetve iskolai katedrát, vagy ekkortól kaptak áldást működésük további folytatására. Adminisztratív tekintetben így az egyházi év márciustól márciusig tartott.

Az Érmelléki Traktus 1770—1849 közötti székosztó és időközi gyűlései:

Székosztó gyűlések

Időközi gyűlések

1770. 02. 14. Éradony

1771. 11. 27. Asszonyvására

1772. 02. 18. Bagamér

1772. 03. 18. Biharvajda

1772. 04. 07. Érsemjén

70 Volt olyan esztendő, amikor a székosztó gyűlésen meghozott döntések közül egyet sem ültettek gyakorlatba.

71 Geleji-kánonok LXXXIX. (synodi particulares). KISS 1875. 53-55.-27-