Dáné Veronka - Szabadi István (szerk.): A Tiszántúli Református Egyházkerület Zsinati iratai I. 1578-1735 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 24. (Debrecen, 2022)
Jegyzőkönyvek
208 1658 I658 A TISZÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET ZSINATI IRATAI i. [Debrecen], 1658. jún. 10., Thornai P. István püspök levele Gönczi Mátyás Nagybányai espereshez a Zsinat időpontjáról. [1.] Gratiam et pacem cum tranquilitate animi ac corporis precor! Négy kiválképpen való dolgok felől ír kegyelmed kétt leveleiben: 1. az Generalis terminussáról, 2. az böjtnek határáról, 3. az rab attyafiaknak conferált collectajokról. 4. az nagybányai scholanak invasiojáról, az mellyekre rövideden kegyelmeteknek resolválni akarok. 1. A Generalis terminussát nekem az közelebb levő senior uraimnak consensusokból el kelle halasztanom, nem tudván, miczoda állapat tanálhatna bennünket az üdő alatt. Hiszem [!] az az terminus nem articulus fidei, s nem kötelez minket mindenkor ad idem. Másodszor hiszem az báthori Synatban kegyelmetek ugyan postulatumban írta, hogy az Generalis Synodus ne kötelezzen bennünket ad primam post Trinitatis dominicam. 3. Eddigh ki kellett volna boczátanunk az convocatoriat, de mi nem láttyuk semmi czendesedését az zenebonának, hanem inkább félünk, hogy az hamu alá takart puskapor erumpál és nagy veszedelem követi szeghény hazánkat, mert az mi szomszéd török ellenségink most is táborban vágynak, ki tudgya, ha az lengyellel, tatárral egyenlő consensusok lészen, nemczak nekünk jut az jajszóban, hanem az kegyelmetek füle is meghczendül bele. Minekokáért ha lehet, ez idén legyen megh az Generalis, ha nem, legyen vagy télben, vagy jövendő esztendőben, mert az üdőket egyedül az Isten igazgattya. 2. Az böjt dolgát az mi illeti, czudálkozom, hogy kegyelmetek egy s kétt emberek ítéletin indul el, hogy az felől az fejedelemnek paranczolattyának kellett volna lenni az vármegyékre és az várasokra. 1. Hiszem nagyobb egy ország egy fejedelemnél, de holott ezért az egész Erdély országha egyetértvén ebben az böjtölés dolgában kegyelmes Urunkkal, fejedelmünkkel és azokkal az Erdély országiadhoz tartozó magyarországhi statusokkal is, nem láttam illendőnek lenni Onagyságának az felől való speciale mandátumát. 2. Meghírta Őnagyságha az váradi kapitánnak, hogy az magyarországhi püspöknek azon dologh felől írjon, melylyet megh is cselekedett kapitány uram, mellyet én úgy tartottam, mint kegyelmes Urunk paranczolattyát, azért írtam kegyelmeteknek közönséghessen felőle. 3. Hiszem ha az magyar politicusok nem tudnák is annak az böjtnek mivoltát, az theologusoknak kellene azt urgeálni, és totis viribus az mi ostoba nemzetünket arra szoktatni. Nem szólok az zsidók böjtökről, czak ez mai napon az keresztyén országokban miképpen tartyák megh az böjtöt: az anglusok Aug. 5., Nov. 5 minden esztendőben meghtartyák. Az mi nemzetünkben pedig soha ad nostri
