Dáné Veronka - Szabadi István (szerk.): A Tiszántúli Református Egyházkerület Zsinati iratai I. 1578-1735 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 24. (Debrecen, 2022)
Jegyzőkönyvek
1658 160I-I7OO 209 memoriam nem volt ez az böjtölés, s azért unta megh ez az ostoba nemzet. Kegyelmed írja vala egyik levelében, hogy kegyelmed praxisban boczáttya, nem innovatiora nézve, hanem mostani necessitasra nézve (mellyet már mi akkor practicáltunk), s immár kegyelmetek unta megh. Az terminussát én nem írtam esztendőre, hanem az amanuensis írta vitiose, mert én határoztam azt czak anynyira, mígh az zenebonának leczendesedését látnok. De ha esztendeigh lenne is, bizony nem volna káros. Az kik ezt nehezen szenyvedik, nem érzették mégh megh az Isten tüzének közöttök való felgherjedezését. Várják czak, mert eljő mégh az is, akkor böjtölnek osztán ex necessitate. 3. Az collectat elvöttem, fi. 42 d. 14. Mégh három tractus nem szolgáltatta kezemhez, czak azt várom, hogy tallérra fordíthassam, mindgyárt elküldöm Csulai uramnak oly modalitással, hogy kéttfelé oszsza őkegyelme Sellei és Enyedi uram között. Nem sok lészen, mindazáltal az mi lőtt, azt vegyék az jó uraim jó néven. 4. Az njagyjbányai scholanak violens impetitorit az mi illeti, úgy emlékezem reá, hogy kegyelmednek írtam volt felőle, mit czelekedgyék kegyelmetek. Ha ollyan keményen tartyák az jó uraim magokat, s nem ismerik megh vétkeket, éllyen kegyelmetek az ecclesiai disciplinaval, mert az jámborok ők is non supra ecclesiam, sed in sunt Ecclesiam. Hová teszik az sok réghi szent királyoknak az ecclesiaknak adott szabadságokat? Hiszem antequam NagyBánya fundaretur, fundata fuit jam ecclesia, et eadem privilegiata fuit similiter etiam schola nam est pars ministerialis ecclesiae. Ecclesiam effungens evocatur cum insinuatione, et ex parte ejus mediante communi insinuatione fiat iustitia. Matth., Maj. art. 61. Si nobilis est perdit bona, si ignobilis combuitur. Továbbá az Verbőczi Prologussában azt olvassuk: Ha az véghezés az Anyaszentegyháznak meghröghzött szabadságha ellen vagyon, helye nem lehet. S ollyan az az nagybányai véghezés, László király decretumának part. 1. art. 1. azt olvasom, hogy: Ecclesiastici judices, pendente aliqua causa ipsorum in regia curia occasione ejusdem causae nec interdictum, nec excommunicatione pronuncient contra suos adversarios. De ez nem úgy vagyon, azért az privatio meghlehet. Továbbá kegyelmetek tudgya megh, ha vagyon-e vármegyéjek, ahová tártnak az nagybányai uraim, avagy ninczen? Ha vagyon, egy gyűlléskor tanállya megh kegyelmetek azt az vármegyét, és láttassa megh vele, ha függönek-e attúl avagy nem? Ha függőnek, kegyelmes Urunkat kell meghtanálnunk felőle, hogy az ispánt küldgye ki, hogy most eligazodván többé ne legyen háborúságh felőle. Mert hijában való az praetensio. Ha arra való expressa szabadságok vagyon, hogy az nemes embert, ha in flagranti nem tanállyák is, meghfoghják, más az. Contra jura regni vagyon az. Az senior uraimnak én nem írhattam ily hamarsággal, hanem tudgya kegyelmed az ecclesiastica disciplinat, s éllyen vele. Mert külömben nem lehet, valamígh annak az potentiosa violens invasiora való szabadságokat megh nem mutattyák.
