Hegyi Ádám: A Békési Református Egyházmegye első jegyzőkönyve és annak mellékletei 1696–1809 (1839) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 23. (Debrecen, 2021)

1. Bevezető tanulmány: jegyzőkönyvvezetés a Békési Református Egyházmegyében a 18. században - 1.4. Paratextusok

tartalmazó jegyzőkönyvet.27 1786 után önálló jegyzőkönyvbe kezdték el vezetni az egyházlátogatásokat.28 1790-ben megalapították az egyházmegye első nyugdíjalapját.29 1793-tól kezdve a számadási iratokat30 elkülönítették a többi esperesi irattól, majd 1798-ban megnyitották az egyházmegyei pénztár számadási könyvét is.31 Ennek ellenére az első jegyzőkönyvet 1809-ig tovább használták, de abban az 1780-as évek után már csak a lelkipásztorok ordinációit tartották nyilván.

Mivel 1884-ben Szeremlei Sámuel átalakította az egyházmegye első jegyzőkönyvét, nem tudjuk pontosan, milyen iratokat vezettek abban. Azonban az első protokollum töredékesen fennmaradt tartalomjegyzéke alapján úgy tűnik, hogy az egyházmegyei gyűlések, az erdélyi fejedelmek oklevelei, a lelkészi díjlevelek és a lelkészek, valamint a rektorok névsora alkotta az eredeti jegyzőkönyvet. Ezekhez illeszthette be Szeremlei az egyházmegyei számadásokat és a makói rektor díjlevelét. Mindezeket figyelembe véve úgy gondoljuk, hogy a békési egyházmegye jegyzőkönywezetési gyakorlata a 18. század során felületes és elnagyolt volt, hiszen a protokollum kevesebb mint nyolcvan oldalán elfért az esperesi ügyintézés összes dokumentuma. Ez még akkor is igaz, ha figyelembe vesszük azt a két dokumentumot (alesperesi napló, 1812-ben nyitott ordinációs lista), amelyek formailag nem voltak a jegyzőkönyv részei, de az esperesi munkakör közé tartozott elkészítésük.

1.4. Paratextusok

A Békési Református Egyházmegye első jegyzőkönyvének viszonylag kevés paratextusa van: díszes címlap, 1729-ben készített tartalomjegyzék, Szeremlei Sámuel által a megsemmisült eredeti kötéstábláról lemásolt feljegyzések és Császár Péter által összeállított név- és tárgymutató.

Az egyházmegye első jegyzőkönyvének paratextusai több kéztől származnak, amelyek közül egyértelműen meghatározható Szeremlei Sámuel, hiszen többször is megnevezi magát a kötet módosítójaként. Ezek szerint 1884. július 20-án távolította el az eredeti kötéstáblát és a címlapot. Ekkor új, aranyozott bőrkötést készíttetett a protokollumhoz, és egy díszes címlapot is megrajzoltatott. Szintén megnevezi magát Császár Péter hódmezővásárhelyi tanító, aki 1886 szeptemberében készítette el a jegyzőkönyv név- és tárgymutatóját. A jegyzőkönyv első oldalán található bejegyzés szerint 1729-ben egy mutatót (tartalomjegyzéket) készítettek a

27 Valójában 1787 és 1789 között még omniarium jellege volt a jegyzőkönyvnek, mert abba körrendeleteket, vizitációkat, leveleket és egyéb iratokat is bemásoltak. 1789. március 12-én viszont határozatot hoztak arról, hogy ettől a dátumtól kezdve csak jegyzőkönyvként fog a kötet funkcionálni. TtREL I.29.a.2.

28 TtREL I.29.h.l.

29 TtREL I.29.k.l.

30 TtREL I.29.m.4.

31 TtREL I.29.m.2.

9