Emődi András: Az Érmelléki Traktus egyházközségeinek 1823-1826 között összeállított históriája -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 21. (Debrecen, 2018)

Az ÉrmeUéki Traktus a történeti Tiszántúli Református Egyházkerületnek mindenkoron szerves részét képező, és annak számos tekintetben nagy jelentőségű egyházmegyéje volt. A kezdetektől létezett, a szóban forgó kerület tizennégy korai egyházmegyéje között említik az 1567-ben a debreceni zsinaton elfogadott hitvallási iratok, már akkor is Érmelléki (Eermellyeki) néven. Területe alig változott az idők folyamán.1

Az egyházmegye (korabeli szóhasználattal Traktus vagy Syeniorátus) 1633. évi összeírása 40, lelkésszel rendelkező anyaegyházközségéről tett említést, s az 1696-ig terjedő időszakot is ide számítva, további háromról.2 3 Debreceni Ember Pál adatgyűjtése az egyházmegye területéről 52 magyarajkú református egyházközséget rögzített, és helyi különlegességként a rövidesen elenyészett 7 románajkú gyülekezetről is megemlékezett. Mindez a 17. század végi, a török alóli felszabadulás előtti és utáni közvetlen állapotokat, de nem feltétlenül a realitást tükrözte.’ A Hódoltság peremterületén elhelyezkedő Érmellék a tőle délre fekvő Bihari Egyházmegye sorsában csak részben osztozott, a szinte teljesen elpusztult délbihari síkhoz és a megtizedelt Várad-környéki térséghez képest itt relatív folytonossággal számolhatunk. A mindvégig teljes terjedelmében Bihar megyében fekvő — és annak északi, első járásával nagy vonalakban megegyező területű — Érmelléki Traktus településeinek koraújkori és 18.

1 Vö. RMK I. 465.

2 Venerabilis Tractus Er- et Berettyó-mellyékiensis Protocollum ... Anno 1739. (a továbbiakban Protocollum 1739): Román Nemzeti Levéltár Bihar megyei Igazgatósága (a továbbiakban RNLBml) / Érmihályfalvi Református Egyházközség Levéltára / 2. és 3. kötet.

A felsorolás eredeti rendjében és névformáival: Diószeg, Szent Jób, Tartsa, Adón, Szekellyhid, Jankafalva, Bagamér, Újváros, Margita, Félegyház, Mitske, Mihályfalva, Oltomány, Szalats, Széplak, Almosd, Potsaly, Keserű, Olaszi, Egyed, Vajda, Tóti, Léta, Gyapoly, Köbölkút, Gálos Petri, Nagy Kágya, Vértes, Aszszony Vására, Kasza, Kenéz, Semjeny, Bályok, Abrány, Csokoly, Szent Imre, Albis, Szent Miklós, Poklostelek, Apáti. [1696-ig:] Kis Kereki, Monos Petri, Kóly.

3 DEBRECENI Ember PÁL: A magyarországi és erdélyi református egyház története. Sárospatak, 2009. 461-463. A felsorolás eredeti rendjében: Diószeg, Szentjobb, Székelyhíd,

Ottomány, Szalacs, Jankafalva, Bagamér, Tarcsa, Adony, Tóti, Egyed, Vajda, Keserű, Olaszi, Margittá, Félegyháza, Micske, Mihályfalva, Újváros, Bályok, Köbölkút, Gálospetri, Vedresábrány, Monospetri, Csokaly, Nagykágya, Kóly, Vértes, Asszonyvására, Kiskereki, Kasza, Kenéz, Semjén, Széplak, Álmosd, Pocsaj, Csalános, Apáti, Véd, Selénd, Tulogd, Szentimre, Famas, Albis, Felsőábrány, Nagyiéta, Gyapoly, Kerekegyháza, Bogyoszló, Szentmiklós, Kiskágya, Poklostelek, [románajkú közösségek:] Láz, Sárszeg, Tataros, Szóvárhegy, Cséhtelek, Monospetri, Fancsika.

V