Emődi András: Az Érmelléki Traktus egyházközségeinek 1823-1826 között összeállított históriája -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 21. (Debrecen, 2018)
A fenti iratanyagon kívül tévedésből az érmihályfalvai fondba sorolták a régi egyházmegyei levéltár két legbecsesebb kötetét. Ezek már az államosítást megelőzően, az egyházi leltározáskor is a parókia iratanyaga között szerepeltek. A két kötet a traktus legrégibb fennmaradt vegyes jegyzőkönyvének eredeti és másolati példánya. Az előbbinek vezetését 1739-ben kezdték (címlap), utóbbit Récsei János esperes másolta saját kezűleg 1824- ben.59 Éppen e kötetben szereplő részletes leírásból ismerhetjük meg a régebbi esperesi iratanyag pusztulásának történetét és a kötet fennmaradásának körülményeit.60 Az 1784. július 14-én délben támadt óriási tűzvészben Biharfélegyházán elhamvadt a parókiális épületek java és a bennük lévő bútorzat, az ott lelkipásztori hivatalt viselő Túri Mihály esperes (1772-1788) ingóságai, a klenódiumok, könyvtár és a levéltárat őrző láda tartalmával együtt. A leírás tételesen ismerteti az elpusztult javakat, a levéltár fontosabb darabjait is. Ezek között a traktus vegyes iratait, vizsgálati jegyzőkönyveket, a superintendentia határozatait, a lelkészekre vonatkozó armálist (Zoványi György püspök idejében készült másolati példány), egyházi kánonokat, a lelkészek és rektorok fizetésére vonatkozó határozatokat és iratokat, a traktus pecsétjét. Az elpusztult iratok között első helyen említi a három elhamvadt egyházmegyei jegyzőkönyvet. Az elsőben az egyházközségek lajstroma szerepelt 1633 óta, az ott szolgáló lelkészek neveivel és járandóságaikkal egyetemben, az elpusztult parókiák felsorolásával (Jankafalva, Egyed, Nagykágya, Kasza, Kenéz, Apáti, Véd, Tulogd, Farnas, Gyapoly, Kerekegyháza, Kiskágya, Szovárhegy, Fancsika, Sárszeg, Tataros). A második kötetben a fentiek másolata és az 1729. évi vizitáció adatai kaptak helyet. A harmadikban az 1633 óta szolgáló lelkészek lajstroma (vélhetően ismét az első kötetből átmásolva), számos esztendő vizitációinak adatsorai és kapcsolódó iratai, zsinati akták, esküszövegek, didactrum az 1745. évi bagaméri határozat szerint, exmittálásra vonatkozó iratok szövegei voltak bevezetve. Isteni gondviselésnek (.Divina Providentia) köszönhetően a tűzesetkor az 1769 óta vezetett (de címe szerint már 1739-ben megkezdett) akkori legújabb jegyzőkönyv Marosi Imre egyházmegyei nótárius és szalacsi lelkész őrizetében volt, így megmenekült. E 841 oldalas kötetet, melyet nagyobb és 59 Protocollum 1739 i.m. és u.ott a másolati példánya (2. kötet.); A debreceni Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár őrzi Bakóczi András lelkésznek a 19. század végén e jegyzőkönyvekből készített kivonatait (jelzete: I.30.a./1.kötet). 60 A Protocollum e bejegyzését már 1883-ban ismertette Molnár János diószegi lelkész. MOLNÁR JÁNOS: Az érmelléki reformált egyházmegye régi levéltárának pusztulása. A megsemmisült tárgyak elősorolása. A veszteség helyreütése czéljából B. -Szentimrére hivott tract, gyűlés végzései. Debreczeni Protestáns Lap. 1883. 21 és 22 sz. 236-237, 246. XVI
