Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)

Középszabolcsi Egyházmegye

ea KÖZÉPSZABOLCSI EGYHÁZMEGYE so 1927. május 18-án nősültem meg. Feleségem: Nagy Jolán - Nagy Ferencz Hajdúhadházi volt tanító leánya. 1928-ban született egy fiúnk Gyula, ki jelenleg V. gimn. tanuló Sárospatakon. Parasznyán templomot renováltam és harangot hozattam. Barcikán templomot renováltam. Szabolcsbákai templomot nagyobbíttattam. Kéziratban megvan a barcikai ref. egyház története. Mérken, odamenetelem előtt 70 család iratkozott ki az egyházból, kik ottani lelkipásztorkodásom alatt mind visszatértek. Besenyőd, 1942. október 2. * Búj Szinok Zoltán Torontálvásárhelyen, a délvidék egyik virágzó magyar református községében születtem 1881. január 19-én. Apám, anyám az ottani községi iskolának volt igazgató és kántortanítója, illetve-tanítónője. A gimn. négy alsóosztályát a pancsovai áll. főgimnáziumban végeztem. Az az erősen exponált nemzetiségi vidék korán kifejlesztette bennem, mit jelent magyarnak és reformátusnak lenni! Már mint kisdiák kiírtam apám Pallas Lexikonából az összes városok és vármegyék reformátusainak számát. Boldog voltam, ha református többségű városra találtam. Nem is tudtam tovább azon a vidéken maradni és bár az ottani igazgató magas összegű tanulmányi ösztöndíjjal kecsegtetett, azt mondtam, nem maradok. így kerültem apám szülő- és tanulóvárosába Nagykőrösre, de én tovább, a református Rómába, a debreceni Kollégiumba vágytam. Itt végeztem el a három felső gimnáziumi osztályt és a theológiát. Mint középiskolai tanuló végig jeles és jó rendű voltam, aki különösen a nyelvekben váltam ki. Görög, latin, német órák előtt állandóan jöttek hozzám a gyengébbek segítségért, magyarázatért. Már ötödikes koromban mondta Kaszap Gyula körösi tanuló társam, aki később maga is tanár lett: Te Szinok, te belőled tanár lesz. Debrecenbe kerülve, mint új tanuló, semmi beneficiumban nem részesültem, de Dóczi Imre néhány hét múlva egy görög feleletemre felvett 40 fitos tápintézeti helyre. Hetedikes koromban pedig Sinka Sándor latin dolgozatomat, mint 70 közül a legjobbat dicsérte meg s később is mondogatta: Szinok, abból lesz prédikációs halott! Theológus koromban pedig mint legjobb francia kaptam ösztöndíjat. Hogy mégsem lett tanár belőlem, annak egy lelki élményszerü elhatározás az oka. Hetedikes koromig magam sem tudtam, hogy milyen pályára lépjek. Ekkor a főiskolai olvasóteremben egyházi lapjaink olvasása közben támadt a 324

Next

/
Oldalképek
Tartalom