Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Heves-Nagykunsági Egyházmegye
e* HEVES-NAGYKUNSÁGI EGYHÁZMEGYE so találtam, azzal hívattam a harangozót s kurátort s úgy kezdtem meg az életet Kürtön. De mindez a legkevésbé sem aggasztott, elhagyott már engem akkor az önérzeteskedés. Első éjszakáimat átvirrasztottam az örömtől s boldogságtól, kerestem egykori káplán szobámat, régi főnökömet s óh! a nagytiszteletü asszony szigorú tekintetét, míglen rájöttem, hogy mostantól fogva e falak mind s e falu s ez a drága, kedves templom, mind, mind, az enyém... az én birodalmam mert beérkeztem, mert Isten nem hiába vezette eddig utamat úgy, ahogy vezette s enyém Kürt, én pedig Istené. Most derült fény utóbbi tíz évem hánykolódásaira s azelőtt eltelt többi időmre is. Most tudtam meg s mégis jó volt, hogy túri vallástanár nem lehettem, mégis érdemes volt, emberektől elfeledve, sőt lenézve, kis jelentéktelen hitoktatóként gyalogolni egy nagy büszke városba!... Boldog voltam nagyon. Most is boldog vagyok mert úgy jöttem ide, mint egy légi bombáktól sújtott romok közé. Elődöm olyan közéletet teremtett itt, hogy amint az rendesen történni szokott, az egyház mondhatatlan kárát vallotta. Isten azonban elfogadta a romok eltakarítására s az új felépítésre szánt szolgálataimat. Mivel az egykori községi bíró, nekem feleségemről sógorom, elődömnek is rokona s nagy pártosa volt, mindenki húzódozott tőlem, kivált a nagyhatalmú községi főjegyző, abban a tudatban, hogy erkölcsileg én is kötelezve vagyok ott folytatni az ügyeket, ahol elődöm elhagyta. Szegény nagybeteg Csomasz Dezső, mikor egy életre elköszöntem tőle, nem is tudott másképen utánam gondolni, mint: „megnyúzza az a jegyző azt a szegény fiút!” Persze, mint egyházmegyei tanácsbíró, Csomasz pontosan értesülve volt elődöm itteni zűrzavaros pályafutásáról. De kürti egykori választóim is duruzsoltak fülembe szirén-hangokat. Ám Isten csodálatosan megsegített: választóim sem követelőztek tőlem s a papellenes párt is gyorsan lecsihadt. Segítségemre volt apám egykori barátja, alispánunk is, aki alaposan leintette a jegyzőt s vele a falu túlnyomó többségét jelentő pártját is. Szószéki szolgálatommal igyekeztem kisebbségben lévő választóimnak becsületet szerezni a többi előtt, úgyhogy bizony sokszor keserves lavírozásaim után, már szolgálatom első évének megízlelhettem jó gyümölcsét, mikor épen a jegyző kész volt jó adag pia fraussal nemcsak a folyó évi, de a hátralékos egyházi adót is együttes kezelésbe segíteni. Ez pedig óriási jelentőséggel bírt, mert épen azért választott engem meg a kisebbségben lévő párt, mivel a nagy többség papellenességében nem fizetvén adót, választó joguk sem volt. Most ezek mind eleget tettek kötelezettségüknek s az egyház egyszerre oly nagy összegű bevételhez jutott, hogy abból legott tisztázhattam minden olyan hátralékos tartozást is, ami elődöm politizálása folytán felgyülemlett s országvilág előtt hitelképtelenné tette a kürti egyházat, viszont nekem nagy tisztességet szerzett az egyház anyagi rehabilitálása. Megvallom, az egyház anyagi helyzetének rendbehozásában s a társadalmi jó békesség munkálásában később túlzottan egyoldalúvá is váltam. 305
