Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Heves-Nagykunsági Egyházmegye
e« HEVES-NAGYKUNSÁGI EGYHÁZMEGYE eo Mivel az itt talált kétségbeejtő viszonyok teljes erőkifejtést kívántak, a teljes eredményre évek hosszú sorának kitartása szükséges is volt, érzem azonban, hogyha ugyanakkor a missziói élet fellendítésén vagy inkább megalapozásán is annyit dolgozom, még jobb lett volna. Erre azonban felkészülve vagy felkészítve sem voltam. A keretek, még hitoktató-korom elején a Budapesten rendre meglátogatott Bethánia, KIÉ stb. munka nem volt ismeretlen előttem. Különösen a KIE-munkában utóbb Túron is foglalkoztam, egy KIE-táborba Kecskemétre, 1928-ban több túri fiút el is ragadott magával, főként pedig egy oly terra incognitán, mint Kürt, egy olyan legtávolabbról sem érintett szűz talajon s kemény ugaron, a munka elkezdése sehogyan sem esett kezemre. Elvégre azonban Istentől kegyelmesen elfogadott munkámmal a bástyák megerősödtek s amikor közadakozásból, 1937-ben háromezer pengő költséggel a templom-tér díszes vaskerítéses felkerítése is elkészült, eljött az ideje, a restaurált kereteket lélekkel megtölteni. Jóllehet épen akkorára a bécsi döntés s az új világháború kitörése megzavarta a falu nyugalmát, úgyhogy emberileg nem a legalkalmasabb időben fogtam a munkához, - mégis Isten jóvoltából hozzáfogtam ahhoz, a közel szomszédos faluba épen akkor új lelkésznek odakerült ifjú, Szokody Gyula hatására, akivel kötött meleg barátságomnak ez a nagy haszna. így indult meg gyülekezetünkben a KIÉ s leánymunka, a vasárnapi iskola, a nagyon bevált vallásos estélyek tartása (utóbbi gyökerében mar elődeimnél is szóba került), a tanyai istentiszteletek tartása, külön levente-munka stb. és a háborús zavarok, valamint a meg nem értés, főként munkatársak hiánya folytán, több-kevesebb zökkenőkkel folyik is. Mindamellett vétenék az őszinteség ellen, ha fel nem jegyezném, hogy eddigi fejlődésem s egész lelki alkatom szerint rendes lelkészségemben is inkább boldogított presbitériumomban a teljes stólaváltság keresztülvitele, a szörnyen rendezetlen egyházi javadalmak rendezése, az iskolaigazgatás modern színvonalra emelése, igen életrevaló falunk közéletében az evangéliumi igazságok reprezentatív felmutatása, számadások s az egész ügyvitel terén a régi sokrendbeli hanyagság kiirtása és apám emlékétől is megszentelt egyházmegyénk szolgálata, mint 1933-tól iskolafelügyelő s 1937- től egyházmegyei jegyző, mindenekfelett pedig a tudományos elmélyedés s az egyháztörténelem tőlem telhető tudományos s irodalmi művelése. Úgy tapasztalom, hogy ezzel a magatartásommal Istennek tetsző dolgot is művelek. Mikor elfoglaltam kürti lelkészi állásomat, legott az ódon-régi kürti egyházi levéltári iratok s igazgatási könyvek felé fordult figyelmem és első szolgálati évemben gondatlanságomból alig termett a javadalmi szőlőm, ellenben mindjárt az első évben behatóan ismertem négyszáz évre visszamenőleg összes hivatali elődeimet. De főkent abban látom Isten kezét, hogy amikor pályám kezdetén iskola-felügyelővé rendeltettem, mindjárt épen a karcagi elemi iskolák bízattak rám, ahol feltárultak előttem az egyházmegye levéltárának már-már mindenkitől elfeledett ajtói. így jutottam egyházmegyénk történetének megírásához, vele tudományos látköröm óriási 306
