Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Heves-Nagykunsági Egyházmegye
C3 HEVES - NAGYKUNSÁGI EGYHÁZMEGYE so behúzódva szobámba - olvastam! Az akkori kürti egyházi élet nem is állott egyébből, mint a belterületi templomozás ellátásából, a temetéseket magának tartván fenn a főnököm, a szokott módon rám váró egyházi jegyzőségből is csak a borfizetés volt az enyém, amivel viszont apámnak okoztam nagy örömöt, úgyhogy valóban ráértem szellemileg tovább fejlődni. Kecskeméty Mi vallásunk c. könyvét újból elővettem, Ravasz Homiletikáját is átismételtem s Fosdick akkoriban megjelent A hit értelme c. müvét szinte betéve tudtam, továbbá a Göschen Sammlungból lefordítottam Staerk: Neutestaraentliehe Zeitgescichtéjét. Közbe a falusi társadalmi élet szokott reprezentatív összejöveteleibe is részt vettem, ami nagyban elősegítette társadalmi magatartásom kialakulását. Mindez azonban, nem feledtette velem Mezőtúr civilizáltabb viszonyait s vissza vágytam oda. Épen akkoriban jelent meg az állami iskolai önálló hitoktatókról szóló rendelet s engem örömmel alkalmazott a túri egyház egyik ilyen állami "tiszteletdíjas" hitoktatójának. 1922. őszétől 1921. őszéig ebben az állásban szolgáltam Túron, miközben nagy ambícióval elkészültem második lelkészi vizsgámra, mit 1923 szeptemberében a 23 jelölt közül egyedül állottam ki jeles eredménnyel. De túri hitoktatói két évem még lényegesebb eredménnyel is járt: szörnyű bánattal érkeztem Kürtről haza Túrra, mert ott kürti évem alatt a gimnáziumi vallástanári állást, egyelőre ugyan csak helyettesítés képen egy másik túri születésű s nálam csupán egy évvel idősebb ifjúval töltötték be, Kiss István mai vallástanárral. Ez hiúságomat is nagyban sértette, de kürti tapasztalataim után a falusi papság helyett is inkább a vallástanári pályára vágytam volna. Vigasztalhatott volna ugyan az a tény, hogy erről én soha senkinek sem tettem említést s természetem is tiltakozott volna nagy bátortalanságomban, a magam ajánlkozásától, dehát a sértett önérzet nem hallgatott ilyesmire. Persze így más színben láttam magam körül minden egyebet is. Az elemi s kivált a fegyelmezetlen tanoncok s durva ismétlő iskolások között folytatott hitoktatói munka egyáltalában nem volt ínyemre s bántott, hogy senki sem törődik velem úgy, mint ahogyan önérzetes gondolkozásom szerint várhattam volna. Közben apám is elhalt s a családi bajok rendezése is nyakamba szakadt. Ma azonban már látom, hogy mindezt Isten akarta így. Ezeknek a változásoknak hatása alatt hajoltam először a Biblia felé, váltam a Mustármag előfizetőjévé s Viktor János s Csendes Percek segítségével máig bibliaolvasóvá. Marjay Károly túri lelkész rámbízta a gyülekezeti iratteljesztés vezetését, aminek tulajdonképpen csak én vettem hasznát, mert az iratterjesztés további munkájára sem alkalmam, sem hozzáértésem sem tanácsoltatásom nem volt. A földi csalódás így indított el a mennyei üdvösség útján! Két év múltán mégis megelégeltem Túrt, terhes is volt a hitoktatói munkával együtt járó sok járkálás, elfogott a bizonytalanság is afelől, hogy túri káplánkodással, nem lévén e nagy városnak semmi környezete, nehezen vagy sohasem jutok lelkészi álláshoz. Persze a bizonytalanságnak hitem gyöngesége volt egyetlen oka, de én mentem a magam útján. Kiss Ferenc 302
