Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Szatmári Egyházmegye
ea SZATMÁRI EGYHÁZMEGYE so Énekkar alelnöke, a "Szatmár" c. társadalmi és szépirodalmi lap főmunkatársa, melybe vezércikkeket, tárcákat és hangulatos verseket irt. Szatmáron 1900-1907-ig volt segédlelkész és vallásoktató. 1907. júl. 27.-én foglalta el Vámosorosziban lp.i állását egyhangú meghívás után s itt halt meg 1942. febr. 19.-én. Gyülekezete őszinte tisztelettel és szeretettel vette körül, melyet mutat az a tény, hogy fiát ugyancsak egyhangú meghívással választották lelkipásztorrá hirtelen halála után. Sipos József: „A szatmári ref. em. 40 éves története” c. műve 388 lapján így ír róla: „Kezdettől fogva különös hajlama volt a szociális tevékenységre, azóta is inkább ezen a téren jeleskedik s egyháza és hívei anyagi ügyeit nagy szakértelemmel és ügyességgel kezeli.” 1907. óta tagja a képviselőtestületnek (V.oroszi) 1908-tól Szatmárvármegye törvényhatóságának is. Járási és vm.ei mezőgazdasági bizottságban tevékeny részt vesz eleitől fogva, majd a háború után a Tiszántúli és az Orsz. Mezőgazd. Kamara tagjául választják. Az egyházmegye életében is részt vesz. Tanács bíró és lelkészi gyámintézeti, bizottság tagja. 1932. júl. 27.-én ünnepelte az egyház itteni szolgálatának 25 éves örömünnepét, melyen az em. és a politikai vm. vezetői közül sokan vettek részt, az egyházközség pedig egy értékes ezüst serleg átadásával fejezte ki háláját és szeretetét. Az egyházi földbirtok lelkészkedése alatt tetemesen gyarapodott úgyszintén a politikai község is. Az ő nevéhez fűződik 1920-ban a Feketetagban lévő többszáz holdas birtok megvétele, továbbá a Haynau-féle kisszekeresi birtokból az Ó.F.B. által juttatott jelentős területnek a község lakói részére való megszerzése. 1941. őszén pedig, amikor az egyházközség lakói a rossz termés miatt kenyér nélkül maradt, óriási akadályokat leküzdve rendkívüli fáradság árán több vagon búzát szerzett nemcsak V. oroszi hanem a környék lakosságának is. Családot Szatmárnémetiben alapított 1906. febr. 14.-én feleségül véve Saja Máriát, Saja Sándor és Kiss Ida öcsödi ref. orgonista kántor leányát. Házasságából 4 gyermek született: Mária Ágnes (1906), Ida Erzsébet (1909) (megh. 1910.), László (1912) és Márton (1915). A korán elhunyt Idán kívül mind 3 gyermek él. Mária jelenleg Túristvándiban tanítónő, férjes f. Kováts Károly ottani tanítóval, László theológiát végzett, de a II. leik. képesítő vizsga letétele előtt jegyzői pályára lépett. Márton atyja után v.oroszi lelkipásztor. Unokái: forgolányi Kováts Károly és Inczédy Mária házasságából: Kováts Éva és Kováts Zsolt. Családi élete mindvégig példaadó, harmonikus és boldog volt. * 525
