Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Heves-Nagykunsági Egyházmegye
03 HEVES-NAGYKUNSÁGI EGYHÁZMEGYE so Nagy László vallásoktató lelkész, okleveles vallástanár Az 1892. év június havának 3. napján Harasztos községben, Tordaaranyos vármegyében születtem. Édesapám: néhai Nagy István elébb harasztosi, majd kémeri, végül kisújszállási lelkipásztor. Életideje: 1861. augusztus 2. - 1939. június 7. Édesanyám: Csillag Ilona, Csillag Lajos böjti lelkész leánya. Édesanyám született: 1869. április 6. Szüleim 1891-ben kerültek Harasztosra, ott éltek 1901. október haváig. Édesapámat ebben az évben a kémeri (Szilágy m.) gyülekezet egyhangúlag lelkipásztorául hívta. Elemi iskoláimat Harasztoson és Kémeren végeztem. A gimnázium első osztályát a szilágysomlyói róm. kath. gimnáziumban, a másodikat a zilahi ev.ref. Wesselényi kollégiumban magánúton végeztem. A harmadik és negyedik gimn. osztályt mint rendes tanuló ugyancsak Zilahon végeztem 1904/05 és 1905/06-ban. Az 1906. esztendőben édesapámat a kisújszállási gyülekezet lelkipásztorául választotta, új állását 1906. májusában foglalta el. A gimnázium négy felső osztályát a kisújszállási ref. főgimnáziumban végeztem, érettségi vizsgát 1910. június havában tettem. Az 1910. év szeptemberében a budapesti egyetem jogi karára iratkoztam be és a jogi kar I. és II. évfolyamát itt végeztem s az első alapvizsgát is letettem. Mivel azonban az 1912. év nyarán Németországban a Porosz- Sziléziában fekvő Hausdorf községben a nálunk is ösmert áldott emlékű Urbán János családjában igen meleg és derült keresztyén életet láttam: úgy éreztem, Isten akarata az, hogy a lelkészi pályára menjek, amelyhez pedig azelőtt semmi kedvem nem volt. így az 1912. év szeptemberében a budapesti ref. theológiai akadémia növendéke lettem. Az első év elvégzése után az 1913. év október havában Genfbe utaztam és az ottani egyetemnek voltam hallgatója két féléven át. Az 1915 .év szeptember havától 1916. májusig a budapesti „Pénzintézetek hadikorházában” mint u.n. felügyelő teljesítettem önkéntes szolgálatot. Az 1916. év szeptemberétől fogva fővárosi iskolákban néhány hittanórát kaptam. Az első lelkészképesítő vizsgát ugyancsak Budapesten 1917 januárjában tettem. Édesapám azt szerette volna, ha a jogi pályát tovább folytatom és bevégezem. Énnekem azonban szinte egész váratlanul az orgona iránti mély vágyakozásom lépett előtérbe, úgy hogy 1916 szeptemberében a Nemzeti Zenede orgonatanszakára iratkoztam be. Tanáromhoz: Sugár Viktorhoz mindvégig a legbensőbb szeretet fűzött. Itt említem meg, hogy már zilahi kisdiák koromban néhány hegedű órát kaptam az akkori árvaszéki ülnöktől Balázs Árpádtól. E hangszerhez azonban soha semmi kedvet nem éreztem, nemsoká abba is hagytam. Kisújszálláson néhai Győré Károlytól, egy kiváló, de tragikus igen művelt zenésztől, a gimnázium zenetanárától zongorázni tanultam, ezt a hangszert nemsokká megszerettem. Ugyancsak tőle tanultam cimbalmozni is, helyesebben a már édesanyámtól tanult alapismereteket őnála 269
