Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Beregi Egyházmegye
03 BEREGI EGYHÁZMEGYE so értesített a Püspök úr, hogy az egyesület, a KRSE 1935. jún. 17-én megalakult és ügyvezető igazgatóvá engem választott meg. Ebből vettem észre, hogy - legalább egyelőre - nem az egyh. kerület választott meg. De a meghívást elfogadó levelet már akkor elküldtem, de különben is telve voltam hittel és bizalommal. Az anyagiakkal nem törődtem, mert elég alkalmam volt megtapasztalni, hogy gazdag az Isten és O az Övéiről gondoskodik. Ami a lelkészi jellegemet illeti, annak az érintés nélkül való megóvására nézve pedig vakon hittem a Püspök úrban. 1935. aug. 15-én átköltöztem Munkácsra. Nehány heti említésre alig érdemes munka után a KRSE keretében megszerveztem a munkácsi és nagyszőllősi szeretet-árvaházat, bővítettem a KRSE hálózatát. Átköltözésemmel kapcsolatban a beregi egyh.megye 38/8 sz. alatti jegyzőkönyvében foglalkozott: „A lelkészi karban történt személyváltozásokkal kapcsolatban, - jelenti az esperes, — szükségesnek látom már itt említeni, hogy a korábban egyh.megyénk területén újdávidházai lelkészi minőségben s egyszersmind egyházkerületi missziói lelkészként működött Bácsy Gyula volt beretkei lelkész és árvaházi igazgató, a KRSE meghívása folytán, mint az egyesület igazgatója, újból egyh. megyénkben, Munkácson telepedett meg. Kívánatos volna, hogy a Segítő egyesületnél viselt igazgatói tiszte mellett valamely alkalmas megbízatás révén, egyh.megyénk aktív lelkészei közé is besoroztassék. Úgy tudom, hogy jogi helyzetének rendezése, tisztázása czéljából az eljárás folyamatban van. Köszöntsük szeretettel s azzal a jó reménységgel ez értékes teljesítményekben gazdag múlttal bíró lelkipásztort, hogy még sokáig jó erőben, egészségben, kívánatos sikerrel szolgálhassa egyh.kerületünk és megyénk egyre erőteljesebbé váló szeretetmunkáinak szent ügyét.”/ az egyh.m. közgyűlés az esperesi jelentésre a következő határozatot hozta: „Örömmel üdvözli s jó reménységgel köszönti közgyűlésünk a körünkbe visszaérkezett, mondhatjuk, hazatért Bácsy Gyulát a KRSE igazgatói tisztében. Benne az éber és ébresztő lelkiismeret emberét látja. Értékes és szükséges munkájára Isten gazdag áldását kéri s őt jóakaratú és erőteljes támogatásáról biztosítja. Egyben Bácsy Gyulát, mint a kárpátaljai ref. egyh.kerület intézményeinél működő lelkészt a beregi egyh.megyébe jó reménységgel és áldáskívánással bekebelezi.”... A beregi ref. egyh.megye tehát bekebelezett mint intézeti lelkészt. A kárpátaljai ref. egyh kerület aztán 1935. decemberében, úgy látszott, egészen tisztázta illetve rendezte lelkészi jogi helyzetemet, amikor 11 -J.-1935 sz. jkvi határozatában a következőket mondta ki: „Közgyűlésünk a püspöki jelentés részleteinek tárgyalása kapcsán örömmel veszi tudomásul úgy a szőllősi, mint a munkácsi szeretet-árvaházaknak f. év: okt. 6-án illetve decz. 8-án végbement ünnepélyes megnyitását. Az egyöntetű vezetés biztosítása szempontjából az árvaházak ügyeinek irányításával a KRSE-t bízza meg. Egyben mindkét intézmény élére, azok lelki és anyagi ügyeinek közvetlen vezetésére, árvaházi lelkészi minőségben Bácsy Gyula beretkei rendes s egyúttal ottani árvaházi igazgató lelkészt választja meg. Nevezett árvaházi 82
