Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)

Beregi Egyházmegye

os BEREGI EGYHÁZMEGYE so

Bartha Tibor dr., vallásoktató lelkész

1912. évi július hó 13-án születtem Magyarkapudon, Alsó-fehér megyében. Elemi iskoláimat Mezősámsondon, Mezőpanitban, Marosszentgyörgyön, Szalkszentmártonban végeztem. Középiskoláimat Újpesten és Kunszentmiklóson, hol érettségit tettem 1930-ban.

1930—34-ig a debreceni ref. hittudományi kar, 1935-ig a hallei, 35/36-ban a marburgi és baseli egyetemek hittudományi fakultásának hallgatója voltam. Első lelkészképesítő vizsgát tettem 1934-ben, másodikat 1935-ben Debrecenben.

1936-tól 1938-ig a debreceni hittudományi fakultás gyakornoka voltam. 1939-ig Csaholc-i segédlelkész, 1939-41-ig debreceni segédlelkész.'

1941 -tői mind máig munkácsi vallásoktató lelkész vagyok.

1938- ban a gyakorlati theológiai tanszakból hittudományi doktori fokozatot szereztem.

1939- ben vallástanári vizsgálatot tettem le.

Feleségem, kivel 1941. január 5-én kötöttem házasságot, Gáborjáni Szabó Szende Enikő. Tegnapelőtt, azaz 1942. évi június hó 29-én kis fiunk született, aki most halálán van.

*

Bácsy Gyula nyugdíjas lelkész

Gyomán, Békés megyében 1873. március 15-én születtem, 12 órakor. Édesapám: Bácsy István kocsigyártó iparos, deszka, épület és tűzifa nagykereskedő. Született Gyomán 1829. I. 21-én. 12 évi vándorlás után mesterré lett 1855. IV. 5-én. Házasságra lépett 1856. I. 16-án, Sárossy Rozáliával, aki szintén Gyomán született 1839. VIII. 16-án Sárossy Bálint és Csalah Zsófia szülőktől. Bácsy István édesapám, 1878. II. 24-én halt meg Gyomán, szívszélhűdésben. Apai nagyapám: Bátsi István 1804; nagyanyám: Szilágyi Zsuzsánna 1805; szépapám: Bátsi János; szépanyám: Bakk Sára; dédapám: Bátsi Mihály; anyai szépapám: Sárossy József tanító, szépanyám: Árvái Priszcilla (1773, 1788); dédapám: Sárossi Gergely; dédanyám: Forté Nagy Kata. Édesanyám 1920. novemberében halt meg Karczagon.

Édesanyám bár 12 élő gyermeke volt, nagyon büszke volt a születésem napjára. Abban a hitben élt, hogy híres és nagy ember leszek és ezt a hitet igyekezett nevelni bennem is. Az én ambícióm azonban attól kezdve, hogy gondolkozni tudtam, az volt, hogy pap legyek. Lábszomszédok voltunk a nagy nevű Garzó Gyula gyomai lelkipásztorral, aki keresztapám is volt, és akinek tartalmas hosszú prédikációi alatt, amelyet családunk legkisebb tagjának is minden vasárnap meg kellett hallgatni, bizony sokszor elaludtam, de ez a körülmény a keresztapám iránt való szeretetet nem csökkentette.

59