Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Felsőszabolcsi Egyházmegye
cs FELSŐSZABOLCSI EGYHÁZMEGYE so Segédlelkész volt a nagykállói ref. egyházban nt. Görömbei Péter felsőszábolcsi e. megyei esperes mellett 1 és 'A esztendeig, ahol mint esperesi s. lelkész a nagykállói állami gimnáziumban pedig mint hitoktató működött. Vasmegyeri és majd pátrohai rövid s. lelkészi szolgálata után egy félévig a kéki egyházban volt helyettes lelkész, innen a szatmár egyház m.-be Csengerújfalura került 1911. okt. 1.-én. A székelyi ref. egyház presbitériuma érte ment Cs.faluba, s a megüresedett lelkészi állásra megválasztották 1912. évben febr. 4.-én, a beigtatás megtörténvén rendes lelkészi szolgálatát megkezdette. Itt még ugyan ebben az évben megszervezte a II. tanítói lakást, befejezi a második iskola felépítését. Hozzákezd egy új parókia építéséhez is a régi, már düledező félben levő, nádfedeles kis parókia helyére. Az 1914. éves világháború erősen megviseli a sok nehézséggel küzdő kis egyházat. 1600 korona egyházi alapot képező vagyona hadikölcsön kötvénybe fektetve megsemmisült, de azért már 1925-ben 8 és ‘A kát. Hold földet vesz. Amerikában kinnt levő székelyi atyafiakhoz levelet küld, fenntartja velők az érintkezést, majd gyűjtő ívet küld ki hozzájuk s az itthoni s az ottani gyűjtésből a régi elrepedt 1 harang helyébe 2 szép harangot és harang állványt állítanak be a toronyba. A következő évben a templomba egy másik karzatot építtet, s harmóniumot szereznek Isten nagy nevének dicsőségére, akinek áldott kegyelme mindenütt ott volt megsegítő szeretetével s áldásával. A lelkipásztor családi élete nem kevés próbákon ment keresztül. 1913. június 27-én megnősült. Papleányt vett feleségül. Jezemiczky Kálmán magyarszecsődi özv. lelkipásztomé leányát Erzsébetet, akik már korábban ismeretlenül választanak meg az újonnan szervezett tanítónői állásra. A világháború nem kímélte meg egyik félt sem mind két részről meg kellett hozni pro patria az áldozatot. Mindjárt 1914. okt. 31-én a galíciai harctéren Zamoszcénél elesik Hódy János a lelkipásztor testvére; Jezemiczky Elemér áll. tanító orosz fogságba került, onnan betegen tért meg s rövidesen egy másik katona testvérével Miklóssal együtt el is költöznek az örök hajlékokba. Bekopogtat a halál öldöklő angyala a lelkészi hajlékba is. Kisleánykájuk örök álomra hunyja szemét. Majd boldogságuk első hajtásának, kisfioknak veszi ki kezéből a könyörtelen halál az abc-könyvet. 1925 ismét egy 4 éves kisleányt ragad el a szerető szülei szívektől, hogy harmadszor is elszánjon az ajkakról a vallomás: „az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen szent neve érette!” A gondviselő nagy Isten kegyelméből 2 gyermeket nevelhettek fel, kik közül az egyik már mint s. lelkész munkálkodik az Úr szőlőjében, a másik pedig jelenleg mint katona teljesíti haza iránti kötelességét. Irodalmi munkásságát a lelki front építését célzó egyházi beszédek írása képezi. Az ifjúsággal különösen szeret foglalkozni, melynek nevelése érdekében néhány színművet is írt, így a „Fogadalmak” című humoros vígjátékot és a „Jairus” című vallásos drámát. Mindeniket elő is adták. Az utóbbi ifjúsági konferencián ért el nagy sikert. 248
