Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Felsőszabolcsi Egyházmegye
os FELSŐSZABOLCSI EGYHÁZMEGYE í>o szerez története árával a felállítani vágyott orgona-alap megindításához, s ezt az ideáját életén át mindig legodaadóbb szeretettel dédelgeti. 1904., 1906., 1908. években felvéteti magát a papokat és tanítókat annyira nagyra becsülő Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszterrel a budai gyümölcsészeti, a budafoki szőlészeti s borászati, s a gödöllői méhészeti tanfolyamra feleségével, s az új paróchia és a község udvara és kertje gyümölcs és virágparkká lesz. 1934-ben áldozócsütörtökön generális visitátioján kiemeli dr. Baltazár Dezső püspök, hogy az egész egyházmegyében egyetlen egyházban talált kedvezőbb anyagi helyzetet, mint Papon, hol az egyháznak egy fillér adósága nincs, épületei jó karban, szép 100 éves temploma ízlésesen kiújítva, szép, nagy harangokkal ellátva, régi belhivatalnokok számára tagosított egyházi földekhez 5 hold ecelezialis föld szerezve van, és 7 egyházi pénzalapítványon 3500 P betéte van. (1934-ben!) 1913-ban az elhunyt Hidegh József tomyospálczai lelkész és tbíró halála után a papi egyház régi filiája Jéke Paphoz leendő visszacsatolását kéri, s ott 1918- ban a tanítói lakás újonnan fedetik; s 1941-ben jóléti miniszteri segély szerzésével kitoldott, s a kívánalomnak megfelelően bebútorozott s felszerelt iskola épül az 1920-ban újonnan öntetett szép kis harang alatt. 1941-ben itt is sikerült az egyház földjeihez a sédeni ámbrézy Györgyné grófné tomyospálcai birtokából 2 holdat megvenni. Belmissió itt is szent foglallatossága a lelkésznek, mit erősen ellensúlyozott a Jókén újonnan szervezett cath. plébánia. De annyi ambitióval más ezerannyit alkothatott volna. Sisiphus könnyebben görgethette a Danaidák hordóit a hegyre, mint a minden megmozdulásra „ne bontsd meg a régi határt” (Péld. 22:28) maradiságához ragaszkodó presbytérium felmordulása közt egyetlen úri ember támogatása nélkül kínlódó pap csak ennyit is megtehetett. Beh sokszor törte le a Bölcs Salamon fájdalmas vallomásának eme borzalmas emlékű igazsága; „a ki gyepet szánt, megmarja a kígyó.” (Préd. 10:5) minden jó igyekezetemet! 1912-ben a régi két egyenlő súlyú és dissonanshangú meghasadt egyik harangunk helyébe Oláh Gy József tatárkoponyáju, mindenkit félelmesen maiorisáló presbyteről nem lehetett másként egy zeneileg assonane szép nagy harang öntéséhez a határozatot meghozatni, csak úgy hogy én a megmaradt 3 q.-s mellé a lehető összeillő hangúak közül a 6 ql-s helyett a 80 kg-st indítványoztam. így sikerült „csak azért is” a rejtve óhajtott 6 q-s megöntése. Beh sokszor irigyeltem a Clerus papjainak könnyű dolgát minden actiomnál ilyen kerékkötő támasztékok mentességéért! Édesanyám búcsúszavai ezek voltak világba indulásomkor: „Fiam, szeresd a szegény földművelő népet, enyhíts sorsukban, amikor csak teheted, s az én annyi tehertől szabadított népem annyi sok enyhítési törekvésemnél feszítsd meget kiáltott rám! 241
