Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Felsőszabolcsi Egyházmegye
ca FELSŐSZABOLCSI EGYHÁZMEGYE so nem viszlek kapálni, szeptemberben diák leszel, ha Isten segít, egérheted, amit 1 éves korodban magadnak kitűztél, mikor beszélni tanítottunk s arra a kérdésünkre, hogy mi leszel, első szavad, amit kimondani tudtál, az volt, hogy „pap”. Az Isten megadta. 1895-ben a Tiszáninneni Egyházkerület Lelkészvizsgáló Bizottsága előtt Sárospatakon Kun Bertalan Püspök aláírta lelkészképesítő bizonyítványomat. 1895-től 1 évig Tarcalon - hol 100 lányt is tanítottam mint helyettes tanító, majd a tudós doktor Heiszler József mellett Dombrád 1897-ben Papon, majd Mándokon, 1898-ban Biki Károly szatmári esperes mellett Győrteleken voltam káplán és 3 osztálynak tanítója, 1899-ben utoljára voltam Bihardiószegen káplán, honnan Görömbey Péter nagykállói lelkész és esperes Nyirkécsre hívott el a kis gyülekezet lelkipásztorául, s onnan egy évi lelkészi szolgálat után a papi egyház hívei egyhangú meghívás üdvrivalgásával költöztettek Papra 1901. júni. 11-én. Papon 1 drb. Akáczfát találtam az avatag, szalmafedeles paróchián udvarán s egy eladósodott egyházat, s egy egyszerűségében megelégedett jó nép prezsbyteriumát, melynek számadási ténykedése ennyiben merült ki: , jöttünk-mentünk, 100 forint, ettünk-ittunk, 100 forint.” Ennek községnek akkor egyetlen lelkivezére volt, egy mélységes vallásos lelkületű, áldott, nyugodt, s minden házban igazán szeretett, sokgyermekes kitűnő kántortanító, az Ököritón született s Debreczenben tanult Seres Gáspár, aki egymaga tanította a falu 120 gyermekét s nagyjait évi 120 forint és 15 hold föld fizetésért, s az egész falu minden szokott református és hazafias éneket tudott és énekelt és úgy élt sancta simplicitásában. Az egyház pénztára üres, az egyház adós, minden egyházi épület avult, a nép szegény, mint amilyen jó és elégedett az iskola zsúfolt, államsegély nincs, mi lesz itt jövőben? Az új lelkész hozzákezd első tennivalójához: államosítják iskolánkat. Átíratjuk kántori alapnak az iskolai földalapot, átvétetjük tanítónkat az új iskolához, ki a föld alapért tanítja a vallástant s érte kántori s belmissiói teendőket is végez, biztosítva lesz a gondnokság elnöki vezetése a ref. lelkész által s kikötjük a cultus miniszterrel létrejött szerződésben, hogy ha módunk s akaratunk lesz, visszavehetjük felekezeti iskolánkat. így kitűnő sok tanítós iskolánk is lesz, az államkincstár pénzén. 1903. szeptember elején már megtartja az új áll. isk. gondnoksági lelkész elnök sz áll. iskola alapkőletételi ünnepi beszédét. Nem sejtette a népét így tehermentesítő boldog lelkész, hogy hányszor fog ez az ezer fáradsággal szerzett iskola scorpió marással megfizetni neki! 1902-4.-ben összegyűjti a tudománybúvár tanítója padjáról, meg a szomszédos paróchiák irattárából, és az öregek vallomásaiból a történeti adatok actáit, szájhagyományait s megírja „Pap község (és vidéke) és a papi egyház történetét” bele nyomatja a helybeli Horváth báró családjának, a községi képviselő testületnek, s a presbyteriumnak arcképét, maecenasokat 240 )
