Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Érmelléki Egyházmegye
es ÉRMELLÉKI EGYHÁZMEGYE eo Nagydevecser alig 100 lelkes anyaegyházában, ahonnan 1919 novemberében az ugyancsak széki egyházmegyében levő Bacza egyháza lelkésze lettem meghívás folytán. Innen, bár szerettem és szerettek, 1928. okt. 31-én átköltöztem a biharmegyei Vedresábrányba, hogy közelebb legyek a szülőföldhöz és revízió esetén egész biztosan beleessem a felszabadult területbe. 1934. májusában Kiskereki hívott meg, azóta itt szolgálok. 1916. okt. 10-én vettem feleségül Kövendi Dénes kunmadarasi lelkész leányát: Rózát, kivel egészen 1935. tavaszáig nagyon boldog, egyetértő, szép házaséletet éltünk. Három gyermekünket: Magdolnát, Ilonát, Andort nagy gonddal és szeretettel neveltük és sok küzdelem árán taníttattuk. 1935. tavaszán megbolondult a feleségem és kijelentette, hogy elválik tőlem, mert halálosan beleszeretett egy nálánál 14 évvel fiatalabb emberbe, aki akkor végezte éppen a jogot. Hónapokig tartó tusakodás után, a nagyobb és talán véres botrány megelőzése végett beleegyeztem a válásba, ami 1935. dec. 5-én ki is mondatott a nagyváradi törvényszék által közmegegyezés alapján. Három hét múlva, dec. 24-én férjhez is ment elvált feleségem Kerezsi Lászlóhoz. A három gyermek természetesen velem maradt. 1938 januárjában újra megnősültem, elvévén Vaday Margit, Vaday Lajos volt jegyző árvaleányát, ki édesanyjával élt Nagyváradon. Istennek legyen hála, békesség és szeretet lakozik házunkban. Már a széki egyházmegyében előbb aljegyzővé, aztán tanácsbíróvá is választottak. Az Érmelléki egyházmegyében 1933-ban számvevővé, 1936-ban tanácsbíróvá, 1939-ben főjegyzővé is választottak, amikor a számvevői megbízás lejárt. Kiskereki, 1942. július 15. * Kokad Jakab Lajos Születtem Kocsordon, Szatmár megyében 1880. márcz. 8-án, nemes, kisbirtokos szülőktől. Az elemi oktatásokat Kocsordon a kitűnő tanító Erdei Gábortól nyertem. A középiskolát a debreceni, a sárospataki és a szatmári főgimnáziumban végeztem, 1901-ben tettem érettségit Szatmáron. A theológiai tudományokat a Debreczeni akadémián szereztem, hol másodéves koromban hittanszaki versenyen, az imádkozás és prédikálásból 20 frankos aranyat nyertem, mint első pályadíjat. Debrecenben szereztem kápláni és papi oklevelet 1905-ben és 1906-ban. Előbb Nagyecseden, majd Szeghalmon voltam segédlelkész. 1908. ápr. 18-án 206
