Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)

Békés-Bánáti Egyházmegye

C3 BÉKÉS-BÁNÁTI EGYHÁZMEGYE ao

BÉKÉS-BÁNÁTI EGYHÁZMEGYE

Hódmezővásárhely

Pető József vallás tanító, lelkész

Amikor visszapillantok életem eddigi napjaira, hogy feleletet arra a nagy és örök kérdésre: honnan jöttem?-, miért jöttem és hová megyek?- úgy érzem nem fogom tudni megadni a magam ereje és tehetsége által, hanemha megfogom Isten kezét, mely oly sokszor kiragadott már az örvénylő habok közül és megfogott a meredek szikla szélén. Ez a kéz fog most is és hiszem, hogy többé nem esem ki kezéből... Az ő kezének érintése ad erőt, hogy néhány rövid sorban tudjam előadni életem történetét.

Mivel pedig az életrajz csak akkor bír jelentőséggel, ha őszinte, a szív belsejéből jő,- én is úgy írom életem, ahogy az születésemtől a mai napig lefolyt,- őszintén, becsületesen.

Életem hajója 1908. június 13-án indult el egy egyszerű, kicsiny nádfedeles alföldi hajlékból. Forró nyárban indult el, mégis majdnem végzetes lett, mert születésem után néhány napra- édes anyám elbeszélése utánmajdnem meghaltam. Bölcsömhöz alig pár lépésre koporsóm árnyéka vetődött. Mindenki lemondott életemről és már kitettek a másik szobába, hogy rajtam már úgysem segít földi hatalom, mikor orvosai egyszer azt jelentették ágyban fekvő anyámnak, hogy valamivel jobban vagyok, talán meg is maradok.

Nagyon sokáig az a vélemény volt elterjedve a családban rólam, hogy „a halálból jöttem” vissza az életbe. Kicsi koromba vékony, állandóan beteges voltam, úgyszólván mindenféle betegségen átmentem és nem kevesen mondották: miért is maradt meg szegény, mennyivel jobb lett volna, ha akkor meghal, nem szenvedne ennyit! Nem sok örömet szerezhettem tehát szüleimnek, kik szegénységük mellett minden fillérüket az én gyógyíttatásomra fordítottak. Utánam még két fiú testvérem született, egyik két évre, ki három hónapos korában meghalt, ugyan abban a betegségben, melyből én meggyógyultam; másik öcsém egy évre született, ő azonban mindnyájunkon túltett és makk egészséges állapotával pótolta szüleim bánatát, s könnyeit...

107