Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Beregi Egyházmegye
eg BEREGI EGYHÁZMEGYE so megélhetését. Ez ügy folyamatba tétele még várii működésem alatt történt, végeredményt azonban csupán mint ungvári hitoktató érhettem el 3 évi állandó sürgetés és országos hivatali intervenciók után. A második lelkészképesítő vizsgát Losoncon 1931. júniusban tettem le. Ungvári missiós-hitoktató szolgálatom 1932. január 1-től 1933. december 20-ig tartott. Ez idő alatt, mint református kör elnöke, az ifjúsági és leányegyesületek vezetője, valamint az orosznyelvű elemi, szlováknyelvű polgári, és éseh elemi, tanítóképző és gimnázium, - mind orosznyelvűhitoktatója tanítottam a vallást a református gyerekeknek és diákoknak. Volt egy missziós egyházam, hol havonta kétszer — 9 km-re - végeztem szolgálatot és vallástanítást. A vallástanítás ürügye alatt magyar írásra és olvasásra tanítottam a cirilbetűs, orosz iskolában járó gyermekeinket. Zápszonyban 1933. december 24-én történt beiktatásom óta működöm. A gyülekezeti szolgálat mellett, a helybeli állami elemi népiskolában hitoktató vagyok heti 8 órás óraszámmal. Eddigi szolgálati helyeim közül itt értem meg, úgy érzem, életem legnehezebb idejét. Ez a cseh megszállás utolsó éve volt, 1938. Amikor az 1938-as világ forrongás megkezdődött, Zápszony, - a trianoni határ közvetlen-közeiében fekvő - színmagyar falu a mozgalmak középpontjába került. Az általános mozgósítás után, szeptember 1 -én, katonaság szállta meg a falunkat. A falunk határában beton fedezékek. Körös-körül rajvonalban fekszik egy gépfegyveres zászlóalj. Reggelenkint 2-3 csendőr, vagy katona hulláját hozzák be, kik éjszaka állásaikban elestek. Jóllehet a szabadosokkal folytatott harcokban hulltak el, a helyőrség-parancsnok a magyar papot tette felelőssé a halottakért mondván: „ha még egy katonám reggelre meghal, falhoz állíttatom és főbelövetem, Önt teszem felelőssé, lakását leromboltatom. Két óránkint jelentkezni fog a parancsnokságon, lakását el nem hagyhatja, szürkület után őrség kíséri fel a jelentkezésre.” — Ejszakáról-éjszakára tankokkal vigyázták parókiámat és gépfegyvert állítottak a kapuba. Amint az ajtó nyílt, azonnal tüzet kaptunk. Reggel kisfiam a falról lehullt golyókat kezében hozta be a verandáról. Ez így tartott több mint három hétig. Kétségbeesett híveimben a lelket kellett tartanom, nékem, ki magam is fizikailag teljesen összetört voltam. Közben megtörtént november 2-án a bécsi döntés. A szabadság szele megérintett bennünket. Tudtuk rövidesen vége lesz a borzalmainknak, de az örömet új kötelességteljesítés érzése váltotta fel. Mi lesz az átmenti időben. A reguláris csapatok elvonulása és honvédeink bejövetele közötti időben. A 20 éves megszállás bizony igen megrontotta sok ember lelkét. Meg kell alakítanom a nemzeti tanácsot, mely átvegye a vezetést. De, hogyan? Minden lépésemet katonaság figyeli. Nem vagyok ura saját elhatározásaimnak, hisz a cseh szuronyok vigyáznak reám. Naponta kétszer háromszor házkutatás nálam. Keresik a szabadcsapatosokat, kiket én rejtegetek. Egy cseh egyenruhás cipcer gyerek segítségével és összejátszva vele, felbontunk 104
