Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)

Beregi Egyházmegye

03 BEREGI EGYHÁZMEGYE so minden katonai parancsot, mit Ő, mint összekötő az ezredparancsnokságtól a helyőrség parancsnoksághoz hord. Tájékozódom mindenről. Az idő eljött. Nem várhatok soká. A megbízható magyar embereknek megüzenem mi a teendőnk. Meg van már a nemzeti tanács. Átvesszük titokban a falu őrizetét. Vigyázunk és ébren vagyunk. Közben túszokat hoznak az iskolába. Én magam is az vagyok, de barátaim vannak közöttük. Mennem kell hozzájuk. Segítenem kell rajtuk. A megszállók nyelvét beszélem. Megyek és enyhítést kérek számukra. Ellátom őket, ha valamire szükségük van. Közöttük a mezőkaszonyi lelkipásztor testvérem, kinek faluját kiürítették. Ottani barátaink, mint menekültek, családtagjaikkal nálunk kerestek menedéket. A felesége és gyermekei is itt vannak már. Megyek, hisz van egy órám a jelentkezésem idejéig. Megyek és egy cseh finánc, kinek őrizetére a túszok bízva voltak, szuronyt szegez mellemnek. Nem szabad hozzájuk szólnom. A szuronyt eltolom kezeimmel, és akkor puskatussal mellbevágtak, hogy kiestem az iskola udvarára. Fájó szívvel eljöttem. Hiába volt minden szándékom? Feleségem vállalkozott, most megpróbálja O, hátha neki sikerülni fog az érintkezést megtalálni szegényekkel. Ami nem sikerült a férfinek, sikerült a nőnek. A szuronyok alatt bejutott a csüggedten elfekvő 11 emberhez. Lelkipásztor testvérem idegösszeroppanásban félig halott. Orvost kell hivatni. De hogyan? Fel a parancsnokságra, engedélyt kérni, orvost hozatni és kimenteni éjszakára a pokolból. Sikerült. Az emberies érzésű helyőrség parancsnok megengedte, hogy orvos életre injekciózza és éjszakára nálam lehessen, de őrséget állíttat a parókia 2 kijáratához és reggelre visszavezetteti a többi túszok közé. Elmúlt a borzalmak napja is. Isten velünk volt. November 8-án este még őrség vitt a jelentkezésre, reggelre virradva utoljára a cseh harckocsi távozott falunkból és az utolsó éjszaka szörnyű fegyver és géppuska ropogásaitól szinte megsüketülve, - ez volt három hétig altató dalunk hallom bensőmben az új parancsszót. Menned kell elkészíteni a falut honvédeink ünnepélyes fogadtatására. Még a faluból ki sem jutott a cseh tank, a megbeszéltjeire, - a templomra tűzött háromszínü zászló megjelenése után - , zászlódíszbe borult a falu. /Időközben titokban elkészíttettem a zászlókat, feleségem titokban már előbb kiosztogatta a nemzetiszín kokárdákat./ Testben megfáradtán, de lélekben felfrissülve a falum piacán elkészíttettem a fogadási ünnepség színhelyét. Mire ez megvolt, autóba ültem és mentem a volt trianoni határhoz, megtudni mikorra várhatjuk felszabadító honvédeinket. Három hét után most hagyhattam el falumat. 1938. november 9. 11 órakor a honvédeink biztosító előőrse megjelent közöttünk. Itthon voltunk, de csak most vagyunk igazán itthon. Zápszonyban való beiktatásom után 1934. január 30-án feleségül vettem Gáthy Irén-t, Néh. Gáthy Béla 1914-ben hősi halált halt beregmegyei ármentesítő társulat főszámvevőjének hadiárva leányát. 105

Next

/
Oldalképek
Tartalom