Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
I. A KEZDETEKTŐL 1797-IG
biak a kezdő és gimnaziális osztályokban tanítottak, míg a két felnőtt a felső tagozaton filozófiát és teológiát hallgató nagydiákokkal foglalkozott. Az is nyilvánvaló, hogy a filozófiát a Leibniz tanait rendszerező, a korai német felvilágosodást és racionalizmust képviselő Christian Wolf (1679-1754) nagy német gondolkodó művei alapján oktatták. Divatos, mai kifejezéssel azt mondhatnánk, hogy a kor legmodernebb filozófiájával voltak szinkronban. Ez a szellemi felzárkózás jórészt a kolozsvári tógátusi évei után (1737-1738) Franekeren tanult Ormányi Márton professzor érdeme volt, aki a szigeti iskolában a teológia mellett a filozófiát és ezen belül a logikát és a wolfi metafizikát valamint aritmetikát is oktatott.30 A teológiát illetően pedig - amint erre korábban is utaltunk - a reformáció kálvini irányzatát meghatározó második Heidelbergi Káté irányvonalát követték. Az osztályszerkezet tekintetében 1797 ellőttig a legjelentősebb módosulást 1774-ben, a német nyelv oktatására bevezetett külön osztály illetve tanszék létesítése jelentette. De amíg erre sor került, az oktatás zavartalan menetét meghatározó gazdasági és pénzügyi feltételek biztosítása körül jelentős változások történtek. 1720-ban a Császári Kamara az Apafi fejedelem által a rektorok és a diákok részére a rónaszéki sóaknától biztosított só adományt gyakorlatilag a felére csökkentette és ezen túlmenően is a sónak természetben történő kiszolgáltatása helyett, a só tömbönkénti 5 rajnai krajcáros pénzbeni kifizetésre változtatta. íme a kamarai leirat ide vonatkozó szövegrésze: „...lapides salis non quidem in natura, sed in pecunia, videlicet pro quolibet lapide, quinqe cruciferi rhenenses, taliter resoluti fuerint, ut Rectori scholae Szighetiensis loco 150 lapidum 12 fr. 30 kr, praeterea studiosis eiusdem scholae loco centum lapidum 8 fr. 20 kr. deinceps quotannis obvenient.” Ezt a Helytartótanács azon rendelkezése követte, mely a megyének megtiltotta, hogy a református iskolának és ennek rektorának bármilyen anyagi támogatást is nyújtson. A rendelkezésnek az lett az eredménye, hogy a megye az iskola feletti patrónátusa ténylegesen 1734-től, formálisan pedig 1752-től kezdődően megszűnt.31 Eddigi ismereteink szerint az iskola feletti gondoskodás, okmányilag is nyomon követhetően, már az 1740-es évek legelejétől, a szigeti nemesi közösségre szűkült. 1740-ben a városi nemesség öt diák elszállásolását és ellátását vállalta magára. Ez év februárjában a városi nemesi közösség határozatban szólítja fel a szigeti egyház papjait, hogy a főkurátorral egyetértésben a „scholában mind a tanítás, mind a tanulás és a directioban /tapasztalt/ discordia” megszüntetése érdekében, hozzanak érdemleges intézkedéseket. Ezért rektornak megfelelő személyt keressenek. A felkértek intézkedései a nemesi közösség tetszését is bizonyára elnyerték, mert március 23-án, a frissen megérkezett Dálnoki Demeter rektor ellátására, a városi nemesség által 60 font hús, két véka búza és fél szalonna „conferáltatott”.32 19
