Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
IV. A LÍCEUM DIÁKSÁGA
leszámítva, a létszám emelkedés ezt követően is állandó és az 1888-89-es tanévben a beiratkozott gimnazisták száma már négyszázon felülre emelkedett, hogy a következő 1889-90-es tanévre vonatkozóan a főgimnáziumi évek legmagasabb érétkét - 435 beiratkozott és 399 vizsgázott - diáklétszámot rögzíthessük. Tíz éven át, kisebbnagyobb ingadozással a beiratkozottak létszáma 309 és 411 között volt. A nagybányai, beregszászi állami és utóbb a szigeti piarista irányítás alatt működő másik gimnáziumnak főgimnáziummá történt felemelkedését követően az 1901-1902-es tanévben a líceumi gimnazisták száma 260 beiratkozott és 243 vizsgázottra csökkent. Hat éves hullámzás következik, majd az 1908-1909-es tanévtől kezdve az első világháború kirobbanásáig 306 és 365 közötti a gimnazisták létszáma. Az első világháború kitörésével s Szigettől távolabb lakók közül többen kimaradtak. A mélypontot aztán az 1918-19-es 259 nyilvántartott tanuló létszám képezze. Az utolsó, 1920-21-es tanév létszám emelkedése a szigeti római katolikus főgimnázium megszűnésével és az ottani diákoknak a líceumi osztályokba történt átiratkozása révén következett be. Ebben a vonatkozásban az a tény is hangsúlyt kap, hogy az osztályonkénti magas létszám miatt most fordult elő először, hogy a líceumban párhuzamos gimnáziumi osztályok működjenek. Ha figyelembe vesszük, hogy az 1868-69-es és 1920-21-es tanévek között évenként beiratkozott gimnazisták létszáma közel 328 fő volt, ez átlagosan 41-es osztálylétszámnak felel meg. A valóságban azonban ez az érték valamivel alacsonyabb volt, mert ebben az értékben a magántanulók száma is jelen van. A legtöbb magántanuló a VII. és főként a VIII. osztályosok között fordult elő. Ebben a vonatkozásban a gimnáziumban érettségizettek számoszlopára érdemes odafigyelni. Különösen az 1876-77 és 1888-89 közötti évenkénti 70-es átlagban érettségiző és ezenbelül is az 1881—82- ben és 1883-84-ben regisztrált évenkénti 85 illetve 83 érettségiző száma tűnik feltűnően magasnak. A jelzett számok mögött rejtőző érettségizők között szinte az egész országból ide magánúton beiratkozottak száma is magas volt, de a jelzett 13 év alatt az óralátogató (tényleges) hatodik és nyolcadik osztályosok között is rengeteg az addig más gimnáziumokban tanult diákok száma. A jelenséggel helyenként a kor sajtója is foglalkozott, ezért aztán, az esetleges visszaélések kiküszöbölése okán, a minisztérium és a tiszántúli egyházkerület, több mint egy évtizedre, a magánvizsgáztatás jogát a líceumtól megvonta. A gimnazisták többsége magyar anyanyelvű volt. de már az 1860—61-es évtől kezdve román és ruszin diákok is megjelennek, akiknek számaránya, főként az 1870 és 1903 közötti években gyarapodott és ért el magas értéket. Ezekben az évtizedekben átlagosan több mint 33 román és 19 ruszin anyanyelvű diákja volt a főgimnáziumnak. Érdekes módon mindkettőjük esetében a legmagasabb létszámot az 1880—81-es tanévből ismerjük. Ekkor 69 román illetve 50 ruszin anyanyelvű diák tanult az iskolában. Mindkét nemzetiség tanulói közül legtöbben a főgimnáziumi V-VIII. osztályo101
