Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
sítesz meg a mai magyar református lelkipásztori karban. Rólatok szól hát énekem Dezső! Megmondom hamar, miről is akarok írni: Megetted már kenyered felét Dezső, a neveddel azonban mindezideig nem találkoztam az egyházi sajtó vagy a theologiai irodalom rengetegében. Most azonban egyszeriben kiugrottál a névtelenség odújából. A Református Egyház című hivatalos lap hasábján prédikáció jelent meg neved alatt. S micsoda prédikáció! Bizony mondom neked, szégyeltem magam, amikor elolvasás után letettem. Az a kérdés sírt fel bennem: miért ír ilyen prédikációt magyar református lelkipásztor? Miért? Miért? Aztán megérkezett az Út virágvasárnapi - ha úgy tetszik - „felszabadulási száma”. Abban megkaptam a feleletet! Ez a felelet így fogalmazódott bennem: Neked megérte! — Hogy nem érted a dolgot - azt mondod? Figyelj csak egy kicsit Dezső! Az Út buzgó élszerkesztője körkérdéssel fordult a kevesek közül néhányhoz, megkérdezvén: mit jelentett nékik a felszabadulás? Te is a megkérdezettek közé soroltattál. Annak az elébb emlegetett prédikációnak bizonnyal része volt ebben. Aki úgy prédikál (?) - hogyan nyilatkozhat? És te nyilatkoztál Dezső! Nyilatkozó társaiddal együtt megmondottad: neked megérte! -„Akiknek megérte” - ez hát az a típus, az az ügy, amiről beszélünk ebben a levélben. Te kimondottad becsületes őszinteséggel, neked a felszabadulás mindent meghozott. Mi ez a minden? Az eddigi kápláni sorsot alig feledtető ún. anyakönyvi lelkészi állás helyett - gyülekezeti lelkipásztorság. Debrecenben! Előbb a Széchenyi-kertben. Aztán a Kossuth utcán. A legigazibb debreceni cívisek között. Különféle közegyházi tisztségek és az ezutániak bőséges ígérete. Mindent-mindent megnyertél Dezső a felszabadulással, még azt is amiről álmodni sem mertél. S nemcsak te vagy így. Mindazok, akiknek megérte — így vannak. A névtelenség és ismeretlenség szürke tavából kiemelt a felszabadulás titeket mindnyájatokat és most úgy nevezitek magatokat: egyházkormányzat. A Kegyelmes Isten azzal mutatja meg az igazi magyar református egyház iránti szeretetét, hogy nagyon kevesen vagytok. Kevesen Dezsőkém, akik fennen hirdetitek: Nekem megérte! Pedig csalétek van bőségesen. Soha még olyan könnyen nem lehetett emelkedni a magyar református egyházban, mint napjainkban. A tehetségtelenek, a középszerűek, a szürkék, a hitetlenek, a lemaradtak, az üres fejűek, a tökfilkók - mind egytől-egyig táskájukban hordják a püspöki palástot! Majd megszakad a szívem ezeket leírni Dezső. Bár ne így volna! Beh jó volna! Jaj, de bizony így van! Elég egy nyilatkozat, egy újságcikk, egy prédikáció, egy nagyösszegű kölcsön-jegyzés, egyik magyar falu kollek90
