Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
erőforrásotok van tinéktek: a szovjet szuronyerdő. - De hát erő-e ez valójában? Gondolkozzál csak el a 2. zsoltáron! Mit is mond az efféle erőkről, hatalmukról? „Az egekben lakozó szereti, az Úr megcsúfolja őket” - És Churchill nem reszketett!... Péntek hegy, 1955. március hó * * * Magyar püspökök az Egyesült Államokban (Országos Béketanácshoz) Kedves Béketanács! Ez a megszólítás valószínűleg nem jó. Korszerűtlen és divattalan. Burzsoá emlékeket idéz és nem eléggé harcos. Ámde, a magyar világnak az innenső partján, — ahol kb. kilencmillió magyar él - nem használatos az a túlsóparti „elvtárs” megszólítás. Ettől borzonganak az itt élők s legfeljebb tréfálkozva, huncutkodva, csipkelődve ejtik csak úgy maguk között az „elvtárs” szót. Akkor is egy kicsit belepirulnak... Fogadják hát el - kedves Béketanács! - ezt a régimódi megszólítást. A kedves Béketanács égszínkék borítólappal füzetet adott ki az Úrnak 1955. esztendejében, február havában, 25.000 példányban. „Magyar püspökök az Egyesült Államokban” - ezt a címet viseli a füzet. Forgatom a jeles írásművet: vajon mi célja lehetett a kedves Béketanácsnak, hogy püspökeinknek Amerikából való hazatérése után pontosan hat hónappal jelentette meg ezt a füzetet? Sok minden érthetetlen - immáron tíz esztendeje - a mi kis magyar világunkban. Mióta belekerültünk a vörös ideológia reflektorfényébe, azóta rendszeresen azt csináljuk, amit nem értünk. Ennek az ideológiának pedig ez a nem-érthetőség egyik legerősebb fegyver. Visszatérve a jeles műre, ismét kimondom hát: nem értem miért most jelent meg s ha már megjelent ez a kis riport-torzó, miért jelent meg? Vajon miért? Néhány felelet van a füzetecskében. Jelentéktelen dolognak tartja a kedves Béketanács püspökeink amerikai kirándulását - ez tűnik ki abból, hogy hazatérésük után hat hónappal 81
