Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)

„Péntekhegyi levelek”

a másik tanár úr és a nyomdász úr. Szenzáció! - kiáltották egyszerre. Ilyen még nem volt! És nekiláttak ők hárman - az egész szerkesztőség - hogy valami vérfagyasztó vezércikket agyaljanak össze a nem mindennapi had­üzenetről. Hosszú vajúdás után végre megszületett az újságcikk. Csak egy baja volt: nem találtak az egész magyar ezredévet a ködös Albion ellen fel­vonultató vezérírásműnek címet. Cím nélkül meg olyan a vezércikk, mint a fejnélküli ember. Letették a cikket, meg felvették. Törték a fejüket, csak úgy csikorgott az agyvelejük. Olyan volt a szerkesztőségi szoba - 3x3 méte­res óriás terem - mint valami műtő vagy éppen a debreceni krematórium. Végre egyszer csak a főszerkesztő, az egyik tanár úr, a homlokára ütött: Meg van! - kiáltotta. Ez lesz a címe: „Reszkess Churchill!” - Csodálatos! - mondta a másik kettő. És másnap megjelent öklömnyi betűkkel a vezér­cikk: „Reszkess Churchill!” - No! - reszkettek is a kisvárosi magyarok: a kacagástól... Hát valami ilyesféle volt a te kiállásod is Gézám ama népfronti szpar­­takiádon. Te komolyan hiszed, hogy mi vagyunk erősebbek? Nézzük meg ezt az erőt közelebbről. Három erőforrásotok van. Az első, - ahogy ti mondjátok és írjátok: a Párt. Mi lehet valamely politikai pártban erőforrás? A taglétszám, a tagok kiválósága, és a párthű­ség. Nos, a Párt taglétszám — talán még a vezető funkcionáriusok előtt - sem természetes. Annyit azonban mindenki tud, hogy a 9 millió magyar­nak legfeljebb 5%-a tagja a Pártnak. Egy szabadválasztáson pedig kide­rülne, hogy 0,5% aligha maradna. Ami a párttagok kiválóságát illeti, össze­szedve minden sztahanovistát, élmunkást és a szocialista munka hőseit, a nemzet elitjének 1%-át sem teszi ki. Ami a párthűséget illeti - te jól tudod Gézám! - a legtöbben visszaadnák a piros könyvüket. - Ez tehát nem for­rása az általad oly fennen hirdetett erőnek. A második: az ún. néphadsereg. Ma már szovjet egyenruhát hord, szovjet vezérszóra, szovjet fegyverekkel gyakorol. Mégsem tudják bolsevi­­zálni a magyar fiúkat! Szovjet egyenruha alatt - magyar szív dobog. Ha egyszer tettre kerül a sor, majd meglátjátok, hogy ez a hadsereg tudni fogja kötelességét. Magyar hadsereg! A kurucok, a végvári vitézek a 48-as honvé­dek méltó utódai. Olyan hadsereg, amelyik azt vallja: a haza minden előtt! Erre a néphadseregre aligha lehet építeni, mint erőforrásra. A harmadik: a propaganda. Tíz esztendő éppen elég volt, hogy a magyar nép megutáljon mindenféle propagandát. Minél jobban mondjá­tok, annál kevésbé hiszi a magyar. A bizalmi válság elérte csúcsfokát! - Ez volna hát az erő Gézám? Úgy látom én kedves, hogy reménységetek, egy 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom