Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
Kaland az ÁEH-ban (Lelkipásztoroknakj Atyák és Testvérek! Ki ne ismerné közületek az Állami Egyházügyi Hivatalt? Ez most a magyar református lelkipásztorok kenyéradó gazdája és szellemi rabtartója. Moszkvából idetelepített egyházi rendőrség, amelynek tudta, akarata és engedélye nélkül az egyházban nem történhet semmi sem. Református vonatkozásban amolyan Zsinat-feletti és egyház-feletti minisztérium. Minden magyar felekezet hatásköre alá tartozik. Divatos kifejezéssel: Kommunista ökumené! Csak az a fájdalmas, hogy ebben az „ökumenében” — a mai magyarországi református egyház jár az élen. Minden elgondolásukat, tervüket, rendszabályukat, megszorításukat - rajtunk próbálják ki. Szomorúan írom: a mai magyar református egyház: azÁEH próbabábúja. Egyházkormányzatunk a kézcsókoló cseléd, a földnélküli zsellér és az útszéli koldus alázatával szolgálja ki az ÁEH-t. Orcapirulással és szégyenkezéssel írjuk le ezeket - mi, akikről azt tudja a világprotestantizmus, hogy a gályarabok és mártírok egyháza voltunk. Most: a cselédek és szolgák egyháza lettünk... Mindezeket - hiszem - velem együtt vallj átok ti is Atyák és Testvérek. Hogy mégis írok erről az intézményről, azt értetek és a holnapért teszem. Szeretném belekiáltani a fületekbe: ha csak lehet, kerüljétek, meszszire kerüljétek el az AEH-t. Tudom, kerülitek is, akik még hű magyarok vagytok és a fertőzetlen Evangéliumot hirdetitek. Akik nem ilyenek és nem így cselekszenek, azok szívesen látott vendégek ott! Néhányan közülük többet koptatják az ÁEH lépcsőit, mint a templom küszöbét. Istennek hála! - csak néhányan vannak ilyenek! Néha aztán bebotlik oda közülünk is egyik-másik. Van, akit behúznak, van akit odarendelnek, van akit a baja, betegsége visz az ÁEH küszöbéig. így jutottam el oda az elmúlt napokban én is. A kórházi beutalásomat szerettem volna jogosíttatni. Persze: nem vállalták el. Azt mondták, küldjem fel a központjukba Budapestre. Bár nehezen érintett ez a döntés, mégis örültem, hogy menekülhetek ebből a hivatalból. Ámde tévedtem! Nem olyan könnyű onnan kijönni, mint ahogy be lehet jutni! Csak leültetett vissza a helyemre a főelőadó „elvtárs”, aki két másik társa között ült - és a következő „teológiai” kérdést intézte hozzám: „Mi újság van a faluban?” Rögtön megértettem, mit akar. Feleltem neki. Aztán 71
