Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
Kilenc millió bolond (Bereczky Alber tnek) Kedves Püspök úr! Bocsánat a tiszteletlenségért, de még nem köpték szembe a református lelkipásztorokat, mint azt ön tette. Hogy mikor? Budapest „felszabadulásának” tizedik évfordulóján mondott beszédével. Az a beszéd ugyan a budapesti lelkészeknek szólt, de az egész magyar református lelkészi kar megmocskolva és szembeköpve érezte magát. A „Református Egyház” című újság március 1-i száma eljutott az ország legtávolabbi részén szolgáló lelkipásztorokhoz is. És egyetemlegesen feljajdultunk, amikor végigolvastuk azt a beszédet. Hát odáig zuhantunk már, hogy velünk így lehet beszélni! A kényúr a rabszolgával, a kegyuraság a patronáltjával, az újgazdag a cselédjeivel - és a kommunista állam püspöke a kongruásított, eladott, kiszolgáltatott magyar református lelkipásztorokkal beszélhet így! Törölgetem a szememből és az arcomról ezt a szennyet és közben arra gondolok, menynyire meg vagyunk mi bilincselve református lelkészek! Nem hangzott ezzel a szörnyű beszéddel szemben egyetlen tiltakozás vagy ellentmondás sem. Némán tűrte és hallgatta azt a budapesti lelkésztestület. Aztán egymásután álltak fel a hajlongok, a könyöklők, a gerinctelenek - és hódoltak az elhangzott beszédnek. - Aztán arra is gondoltam, nem vagyunk mi református lelkipásztorok egyedül ebben a megszégyenítésben. Ma már így beszél egy maroknyi társaság, az idegen gyarmatosítók sisere-hada az egész magyar néppel! Ezt a népet is így verik arcul, köpik szembe, tiporják sárba, amikor akarják. Itt éreztem meg, hogy mennyire összeforrott a magyar református lelkipásztor a magyar néppel. Ugyanazon ítélet alatt, egyazon hámot hordunk és ugyanabban a reménységben élünk. Püspök úr szerint kilencmillió magyar az = kilencmillió bolond! Ne tessék tiltakozni ez állítás ellen! Abban a beszédben ez hangzott el! Vagyis: aki nem döntött az „új korszak” mellett, az vagy áruló, vagy bolond! Megismételte a püspök úr: Áruló vagy Bolond! Aki tehát még nem döntött, vagy rosszul döntött, vagy a semlegesség mellett döntött: az áruló vagy bolond! Hadd mondom el most püspök úrnak kilencmillió bolond nevében, hogy mi döntöttünk! A magyarság és benne a magyar református egyház döntött már 1944-45-ben. És ez a döntés megváltozhatatlan és megfellebbezhetetlen. 61
