Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
Mi ez a döntés? Kilencmillió bolond így felel erre a kérdésre: mi magyarok maradunk! Minden erőszakkal, ostorozásssal, kifosztással, üldöztetéssel, gyalázkodással, börtön és bitófa fenyegetésével szemben is: mi magyarok maradunk! Nézze meg Püspök úr ezt a népet egyszer igazán. Tíz év alatt elég sokat gyötörték, sanyargatták, megköpdösték s mit értek vele? Hiába próbálták átnevelni, mássá tenni, nemzetközi hazátlan bitanggá formálni - meddig jutottak vele? Mit tékozoltak arra, hogy kiöljék a nemzeti érzést ennek a nemzedéknek a szívéből - kérdezem: érdemes volt? Püspök úr! - a magyar falu, a homokon, meg a sárban, a sötétségben és ahogy mondani szokták: még az Isten háta mögött is - megmaradt magyarnak! Még a kolhozokba begyömöszölt nép is elsősorban és főképpen: magyar! - És mire jutottak a városi munkássággal? Micsoda érdemrend, oklevél, kitüntetés, zászló - eső hullott a magyar munkásságra? Pár ezren megszédültek. A többség, a nagy többség, amelyiknek még a sztrájkjogát is elvették, némán tűr, fogcsikorgatva hallgat és bizakodva várakozik. Ha történt valami nagy és csodálatos dolog ezen a földön az elmúlt tíz esztendő alatt, akkor ez az, hogy a magyar nép most lett igazán magyarrá! Hallgassa csak meg Püspök úr, hogyan énekli ez a nép a Hymnuszt ma! Hogyan forr, amikor az idegen uralom bérencei az új urakat merik előtte dicsőíteni. Micsoda fennkölt lenézéssel tekint véréből való rabtartóira. S közönnyel hallgatja az ígéretek, a százalékok, a túlteljesítések immáron egyhangú meséjét. Kilencmillió magyar bolond - így döntöttünk és döntünk minden napon - Püspök úr! És a magyar református egyház? Talán itt még késik a döntés? Döntött a magyar református egyház is püspök úr! Hiába vertek szét egy sereg gyülekezetét. Űzték el pásztorait. Mondatták le presbitereit. Fenyegetik áthelyezéssel, nyugdíjazással, bírói ítélettel papjait! Meg van a döntés Püspök úr. És innen a mélységből, kilencmillió bolond magyar döntésével együtt daloljuk megrontóink, gyalázóink, üldözőink - mondjuk ki: egyházkormányzatunk fülébe: „Kicsoda szakaszt minket el minket a Krisztus szerelmétől? - nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é? De mindezekben felettébb diadalmaskodunk. Az által, aki minket szeretett...” (Róma 88:35-39.) Jézus Urunk kibírta, hogy arcul verjék, szembe köpdössék. Vele: mi is kibírjuk Püspök úr! Mi bolondok Krisztusért és magyarságunkért! Péntekhegy, 1955. március hó 62
