Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
Sényői prédikációk
annyi történik itt, hogy Dávid mélységesen hisz! Hiszi, tudja és megvallja: „az Úr támogat engem”. És pedig: minden időben! Még a menekülésben is. Tudod-e ezt te, aki most hallgatod ennek a zsoltárnak a magyarázatát? Ha tudod és hiszed, hogy az Úr támogat, akkor neked nyugodt éjszakáid vannak! Akkor tudsz pihenni. Tudsz frissen felébredni. Megújult testtel és lélekkel, vidáman munkára indulni már jókor reggel. -b; Az élet legnagyobb eseményei között is az Úr oltalmában tudja magát a zsoltáríró. Szándékosan írjuk, hogy „tudja” magát. Mert ez a tudás az ő mély, bensőséges hitén alapul. Menekülése közben „sok ezernyi nép” állott fel ellene. Mennyi halál van a rátámadók fegyvereiben! S a halál közelségében, vagy úgy is mondhatnók: szemben a Halállal, - megszólal egy evangéliumi visszhang: Nem félek! - Lehet-e nagyobb ténye az emberi létnek, mint amikor szemébe nézünk a Halálnak? Vagy amikor megejt a Sátán ezernyi csábításával? A Bűn szorításai között? Vagy a világ kísértései, talán hívogatása között? Ezek a mi emberi életünk legnagyobb eseményei. Halál, Sátán, Bűn, Világ! „Sok ezernyi nép” - ezeknek sok ezernyi változata. Hitetlenül csak remegni, félni vagy bátorságot hazudni tudunk. Hitben járva, szemébe mosolygunk a Halálnak és azt mondjuk: Jó a Halál! A Sátántól sem remegünk, mert tudjuk, hogy Jézus meghódoltatta. Bűneink nem vádolnak már, mert az O vére megtörte a Bűn erejét. A Világ nem rettent, nem csábíthat, magává már nem tehet, mert mi mind testestől, mind lelkestől, mind életünkben, mind halálunkban nem a magunké vagyunk, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus tulajdonai! Mert mi is tudjuk, hogy az Úr felkelt övéiért és arcul verte a mi ellenségeinket a Jézus Krisztus által! c; Ezért a hívő ember élete: diadalének. Mi csak szünet nélkül azt énekelhetjük: „Az Úré a szabadítás!” Ez szólal meg a menekülő Dávid nevében is. Jöhet most már az éjszaka! Jöhet a sok ezernyi ellenség! Érkezhet a csontropogtató Halál: az Úré a szabadítás! Még akkor is ha az események, az értelem, a számítás, mind-mind ennek ellentmondanak! Akkor is az Úré a szabadítás! Ennek az ész feletti, értelem feletti, történelem feletti titoknak a nyitja Isten ama elhatározásában van, amelyet János így mond el: „úgy szerette Isten e világot, hogy az O egyszülött Fiát adta érte, ha valaki hiszen Őbenne el ne vesszen, hanem örökélete legyen! Jézus Krisztus: a Szabadító = a szabadítás! Ezért lehet, ezért szabad és ezért kell nekünk diadal-éneket mondani egész életünkkel, amelyik örökké ezt zengé: Az Úré a szabadítás! Befejezés: Kezdd el még ma énekelni ezt a diadaléneket! Ámen. (Sényö, 1953.VI.8.)
