Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)

Sényői prédikációk

Szorultságomban — tág tért adtál

Ige: Zsolt. 4:1-2.

Bevezetés: Az u. n. neginóth a zsidók egyik kedvelt húros hangszere volt. A lantot vagy a hárfát nevezték neginóth hangszernek. A babiloni fogságban ezt a hangszert is a fűzfákra függesztették a nagy siralom és bánat miatt. Boldog időkben vidám dalolásukat kísérték a neginóth hangszerek. Nos ez a 4. zsoltár ilyen neginóth-ra készült ének. Lantnak vagy hárfának a húrjain kibomlik a zene és viszi az Úr trónusa elé az emberi szív legbensőbb érzelmeit. Kuyper tanítja, hogy a mi szívünk olyan, mint egy aeolhárfa, amelyen ha a Szentlélek elkezd játszani, akkor csodálatos melódiák zendülnek meg rajta.

Tegyük most ki az Úr elé a mi neginóthunkat, a mi kicsiny piros szívünket, hadd árassza reánk Szendéikét. Hadd hangozzék fel rajta - miként Dávid szívén is - a boldog vallomás éneke Isten felé: „Szorultságomban tág tért adtál nékem”.

1; Nem tág térrel kezdi Isten bennünk az üdvösség munkáját. Nehéz utakon, szűk ösvényeken, sötét szakadékokon vezeti Isten az övéit az üdv útján. Nincs sima út az üdvösség felé. Nem is lehet, hiszen ez a legnagyobb ajándéka Istennek. Harc, könny, aszkézis és imádság, kereszthordozás és engedelmes tűrés, hit és szeretet kell, hogy szegélyezzék ezt az utat. És Isten embereinél - mindegyiknél! - így is történik. Noé a bárka vállalásával nyeri el az üdvöt. Abrahám az ismeretlen föld felé való elindulással. Mózes a szakadatlan engedelmesség útján, Józsué a szövetség megőrzésében, Dávid a mélység és a magasság állandó változásai között. Dániel a tüzes kemencében és az oroszlánok barlangjában. Keresztelő János mindhalálig való állhatatosságával. Pál a megfeszített és Feltámadott iránti hűségével. És így tovább. így az egyháztörténelem nagyjai - előbb mind-mind a szűk tér, a szorultság gyermekei. Ugyanígy a névtelen és ma még ismeretlen milliók, kiknek nevei fel vannak írva a mennyekben.

Mindebből az derül ki, hogy a „szorultság” nem Isten terve nélkül való. Sőt inkább abban nagyon is benne van! A szűk tér, a szorultság a mi hitünk legfőbb próbája. Ebből pedig az következik, hogy örülnünk kell és örülnünk szabad, amikor Isten bennünket szűk térre helyez. Mert akkor és ott kezdődik el a mi üdvösségre vettetésünk.

445