Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)

„Péntekhegyi levelek”

Püspöki palást vagy állami tóga?

Végigremegett az éter hullámain, szerteröpítették újságok fehér szárnyai a hírt: A kormány Péter János református püspököt kormány-megbízotti minőségben megbízta a Kultúrkapcsolatok Intézete elnöki teendőinek ellátásával. Nem az első eset, hogy az egyház emberei szolgálatot vállalnak a jelenvaló világban. A próféták a királyi udvarok állandó vendégei, nem egyszer hősei. Nehémiás a perzsa király pohárnoka. Dániel Nabukodonozor legügyesebb kormányzója. Heródes nem nélkülözheti a főpapok tanácsát. Pilátus maga hallja, hogy Jézus király, a királyok királya. Kálvin János Genfben sajátos város-államot szervez. Zwingli csatatéren esik el. Az erdélyi fejedelmi udvarokból nem hiányoznak a papok. Vannak mások is, kisebbek, jelentéktelenebbek, torzók. Most belépett sorukba Péter János is. Nem volna ez meglepő az ő életútján. Hiszen egy évtizede már csak félszívvel volt itthon az egyházban, - néhány esztendeje pedig hol a püspöki székben ült, hol valamelyik miniszteri bársonyszék szélén.

Hogy mégis meglepetéssel értesültünk erről a legújabb állami megbízatásról, annak okát hadd mondjuk el a következőkben. A jövendő historikusa vagy pszichológusa, bizonyára érdekes adatokat talál majd ezekben a feljegyzésekben.

1956. december 1-jén délelőtt különös látogatója volt Péter Jánosnak. Egyik beregi lelkipásztor, név szerint Lengyel László /Tiszakerecseny/ kereste fel. Elmondta a püspöknek, hogy nemrégiben Budapesten járt és megkapta a Pravdában, előzőleg a l’Humanite-ben megjelent cikkét. Ez a cikk teljesen megváltoztatta eddigi felfogását. Eddig ugyanis mert hinni abban, hogy Péter János engedi magát a Lélektől vezettetni. Elhitte, hogy Péter János kész odaszentelni életét az egyház megújítására. Vállalta ez a lelkipásztor Péter Jánost testvérének és önmagában ajtót nyitott neki újból a püspöki szék felé. Az említett cikk, amely élesen szembefordul a nemzeti forradalommal, amely helyesli annak kíméletlen leverését idegen fegyverekkel - teljesen megváltoztatta eddigi felfogásában. Arra kérte Péter Jánost, hogy hagyja el az egyházat és helyezkedjék el a diplomáciai pályán, amelyhez amúgy is oly sok adottsága van. Nagyrnerészen még azt is megpendítette a püspök előtt, hogy könnyen fegyelmi eljárás indulhat ellene a sok törvénytelenség miatt, amelyet az elmúlt években elkövetett, nevével fedezett, palástjával eltakart.

417