Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
Kapott aztán minderre a beregi pap olyan választ, amely a teljesen kicsorbult véleményét majdnem fenekestül felfordította. Péter János tudniillik imigyen válaszolt: Nem hagyja el az egyházat, ígérj en neki a világ bármilyen hivatalt vagy tisztséget. Itt marad az egyházban. Vállalja a felelősséget mindazért, amit tett. Ezt megírta lemondó levelében is. Vállalja a fegyelmi eljárást és vállalja a büntetést is. Sőt - ha másként nem lehet, alázatosan elfogad egy segédlelkészi állást is a magyar református egyházban. De nem megy el innen! Mindezt a beregi pásztor azon frissiben mondotta el, ahogy lejött a püspöki lakosztályból. Látszott rajta, hogy ez a válasz egészen megingatta, bensejében össze kavart mindent. És úgy tetszett, most újból kapható lesz arra, hogy Péter Jánost elfogadja testvérének, - Pravda ide, I’Humanité oda!- elfogadja püspökének. Alig pár órával a beszélgetés után, újabb látogató kopogtatott a püspöki lakás ajtaján. Kovács Tibor, Debrecen-Mester utcai segédlelkész érkezett. Erről a Tiborról elég annyit tudni, hogy egész szívvel, egész élettel szolgál Urának: Jézus Krisztusnak. Nemrégiben megjárta az AVO börtöneit,- némelyek szerint Péter János feljelentése alapján, - de minden bizonnyal helyeslésévei és jóváhagyásával. Miért jöhetett most ez az ifjú a püspökhöz? Röviden ezért: Felelősséget érez a püspök jövendő sorsáért. Félti a meghurcolástól, a felelősségre vonástól. Imádságaiban hordozza őt az Úr előtt. Világosságot, tanácsot kért és kapott onnan felülről. El is mondta nagy-nagy szeretettel, miközben vizsgázott keresztyenségből és élete legszebb igehirdetését tartotta. Pál apostol, mielőtt elindult missziói útjára, elment Arábiába, csönd, nyugalom, békesség, meditálás és az Úrral való elrendeződés okából. Menjen most Péter János egy csöndes kis faluba lelkipásztornak. Ott merje fel eddigi életútját, lássa meg kudarcait, ismerje meg bűneit, kérjen új erőt és új szolgálatot a szolgálat Urától. Már ő - ti. Tibor - tud is egy nagyon alkalmas helyet. Sényő a neve. Beszélt a lelkipásztorával, aki hazafelé készül abba az otthonába, ahonnan évekkel ezelőtt elüldözték. Ez a lelkipásztor késznek mutatkozik arra, hogy szeretetben beajánlja Péter Jánost a gyülekezetnek és bízik abban, hogy a gyülekezet megértéssel fogadja majd új pásztorát. Menjen el püspök úr erre az útra - fejezte be Tibor - ezt a különös prédikációt, amely meggyőződése szerint az Úrnak útja Péter János számára. Kapott aztán Kovács Tibor is olyan választ, amelyet nem fog elfelejteni sohasem. Megrendülve, könnyektől fénylő szemekkel válaszolt a püspök: Már elmondtam a mai napon valakinek, hogy nem hagyom el az egyházat és beérem egy segédlelkészi állással is. Sok tusakodásban úgy határoztam, 418
