Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
ának, hanem presbitériumának, a pályázó lelkészeknek és az egyházi hatóságnak is. Orcapirulással olvassuk e cikket és mondjuk a kővetkező kérdéseket: Vajon tudják-e a nagydobosi presbiterek, hogy az Igében róluk is szó van? Péter apostol nekik is írja első levelében, hogy legyetek „példaképei a nyájnak”. Példaképek, akiknek az a dolguk, hogy legeltessék Istennek a nyáját, hogy arról gondot viseljenek, mindezt nem kényszerítésből, nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal. Ezt végzi-e mostanában a nagydobosi presbitérium? Mint az események mutatják, sajnos nemhogy pásztorokként állanának Isten nyája mellett, hanem még a leghűtlenebb béreseket is megszégyenítik magatartásukkal. Bizony szükség van tisztújításra Nagydoboson is! Ki a presbitériumból mindazokat, akik az Isten nyájának békessége, egysége ellenére cselekedtek! Vajon a pályázó lelkészek tisztában voltak-e, hogy ők Jézus Krisztus gyülekezetének a szolgálatába indultak Nagydoboson? Milyen szerepet töltöttek be a pályázók a nagydobosi presbiterek „háborújában”? — Elfogadták-e, hogy a belső elhívás mellett a külső elhívás is az Úr ügye mindenekfelett?! Tudják-e, hogy a lelkészválasztásokra is áll az Ige: „Nem azé, aki akarja, se nem azé aki fut, hanem a könyörülő Istené!?” - Megújulás szükséges a lelkészi életekben is. Ennek a megújulásnak ki kell terjednie az élet minden viszonylatára. így a lelkészválasztásokra is. Olyan megújult pásztori életek után kiált a magyar református egyház, akik ha kell, alázatosan tudnak félre is állni, És az Úr kezéből tudjak elfogadni még a nagydobosi eklézsiát is... Vajon — kérdezzük végezetül — az egyházi főhatóság hol marad segítő, irányító, testvéri szeretettel kormányzó szavával a nagydobosi választástól? Nem dilettáns egyházkormányzóknak engedte-e át ezt a választást? Odaállt-e a presbitérium elé és figyelmeztette-e őket tisztükre, kötelességükre? A gyülekezetek életének egyik legsúlyosabb vajúdása a lelkészválasztás. Ilyenkor nem szabad őket magukra hagyni. Vigyázni kell rájuk! Ilyen, viszonylag kicsiny dolog, mint a nagydobosi lelkészválasztás is, sürgeti a mihamarabbi gyökeres megújulást egyházunkban. Péntekhegy. 1957. január 6. * * * 416
