Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
így egy csokorba kötve is — egy csomó sérelem, törvénytelenség! Éles cáfolata annak, hogy az Egyezmény jól funkcionált, annak, hogy Magyarországon teljes a vallásszabadság. A Tiszáninneni Kerületet állami beavatkozásra számolták fel. Ősi kollégiumainkat állami hatóság igényelte el. Egyetlen református gimnáziumunk érettségi bizonyítványát - nevetve dobták félre az egyetemi felvételi bizottságok. Lelkész-gyermekek egyetemi felvétele: külön fájdalmas Kálvária-járás volt. Ismétlem: egy sereg törvénytelenség, az állami alkotmányban biztosított jogok lábbal-tiprása, - amelyek ellen - és ez itt a hangsúlyos — az egyházkormányzat soha nem emelte fel tiltakozó szavát! Mégis: ezek voltak a legégetőbb kérdések! Az igehirdetés szabadsága, a gyülekezeti jog helyreállítása, az egyház belső ügyeibe való be nem avatkozás biztosítása, az egyház törvényeinek a megtartása, az imént felsorolt „szilánk-problémáknál” milliomszor fontosabbak lettek volna. Tudniillik, ha ezeket az alapvető szabadságjogokat biztosították volna, - emezek önmaguktól oldódtak volna meg. Vajon Isten nem itt, ennél a tárgyalásnál ajánlotta-e fel a magyar református egyháznak a teljes szabadság vagy - a mártírium felé vezető utat?! Zsinati Tanácsot hívtak össze a nagy történelmi alkalom elfogadása helyett. December 21-én tartotta ülését, amely a várakozás és reménység ellenére, valósággal szembe fordult a magyar református egyház megújhodási mozgalmával. Az elnöki székből elhangzott ugyan, hogy a megújulási mozgalmat lelkipásztoraink es gyülekezeteink tagjai őszintén es nagy lelkesedéssel támogatják. Még az is elhangzott, hogy a konventi elnökség is teljes erővel támogatni kívánja a megújulási mozgalmat. Ami azonban ezután hangzott, az teljes visszakanyarodás volt a legsötétebb egyházkormányzati időkbe. Mindenekelőtt kifejezésre juttatta, hogy a megújulási mozgalomnak a törvényesség követelménye szerint kell működni. Ha ez az Evangélium törvényének a megtartását jelentené, - vagy a jelenleg is érvényben lévő egyházi törvények alkalmazását foglalná magába, - ezt csak hálás örömmel üdvözölhetnénk. Az a törvényesség azonban, amelyet a régi egyházkormányzati idők embereiből álló Zsinati Tanács emleget, nem jelenthet mást, mint az eddigi kötöttségek, rideg paragrafusok, léleknélküli betűk alkalmazását. Ez a „törvényesség” a Szentlélek munkájának gúzsbakötését jelenti. Hangsúlyozza továbbá, hogy a megújulási mozgalomnak az egyház és az állam között kötött egyezmény megtartásával kell lefolynia. Ha ezt a nyilatkozatot nem a gyülekezetektől elidegenedett konventi elnökség 411
