Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)

„Péntekhegyi levelek”

mondotta volna - nem is volna semmi baj. A megújulási mozgalom születése pillanatában kijelentette, hogy ragaszkodik az állammal kötött egyezményhez. Ez a ragaszkodás természetesen kölcsönös tiszteletet és ragaszkodást tételez fel. Az elmúlt évek szomorú tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy az egyezményt csak az egyik félnek kellett megtartania, - míg a mások fél: a hatalom — úgy és akkor változtatta azt meg, amikor akarta. Az egyezmény ilyen értelmezése tehát csak szentesítené az egyház teljes kiszolgáltatottságát.

Mégis a legmegdöbbentőbb mondata ennek az elnöki székből elhangzó kijelentésnek ez: „óvakodni kell túlságosan előtérbe helyezni a személyi kérdéseket”. Azt jelenti ez, hogy ne legyen tisztújítás. Ugyanazok az emberek, akik a régi egyházkormányzat idején vállalták, eszközölték a törvénytelenségek légióját, ugyanazok, akik fedezték ennek a rendszernek fényűző életmódját, nem egyszer tékozlását es erkölcstelenségét, - most vezessék és irányítsák az egyház megújulását. Félreértés ne essék! A megújulási mozgalom nem akarhatta a „mindenkit kiseperni” elv alkalmazását. Ezzel maga is a törvénytelenség útjára lépett volna. Amikor tisztújítást akart e mozgalom, csupán azt akarta, hogy új erők kapcsolódjanak be az egyház életébe, ugyanakkor mindazok, akik súlyosan kompromittálták magukat anyagilag, erkölcsileg, magatartásban, embertelenségben és ezzel elvesztették a gyülekezetek bizalmát, csöndesen vonuljanak félre. De nem politikai boszorkányüldözés volt a személyi kérdések felvetése mögött! Aki az Úrnak hűséges szolgája volt, aki az Igét becsületesen hirdette, aki emberséges és tisztességes volt es akinek jó bizonysága volt a gyülekezetek előtt, - miért ne lenne újból megválasztható bármilyen tisztségre is?! Miért ne állhatna oda a gyülekezetek elé az egyház bármelyik szolgája? Isten a bölcsesség és józanság lelkét gazdagon árasztja gyülekezeteire és a presbitériumokra. Politikát csak azok éreznek a személyi kérdések mögött, akiknek súlyos takargatnivalójuk van.

Az elnöki kijelentések után ismerteti a körlevél a Zsinati Tanács határozatait.

Mindenekelőtt dr. Ravasz Lászlót nem fogadja el a Zsinat és a Konvent törvényes elnökének. Ne vitatkozzunk ezzel a határozattal, amely nyilván nem az egyházon belül fogalmazódott. Inkább egy kérdést tegyünk fel: vajon dr. Ravasz László eltávolítása annakidején a Zsinat és a Konvent elnöki székéből, meg a Dunamelléki Egyházkerület püspöki székéből a legszigorúbb törvényesség alapján történt-e meg?

412