Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
mondani: világtörténelmet csinál a nemzet. Milyen kár, hogy a hivatalos egyház ebben a rendkívüli időben hallgatott. Vagy talán elmondhatjuk: az Úrtól volt ez a dolog. Miközben ők hallgattak, a kövek beszéltek. És a megújulás tüze végigjárta a magyar református egyház gyülekezeteit. A megújhodásban lévő gyülekezetekhez kell szólni a régi, a hivatalos egyháznak. Mit mond, és hogyan mondja, amit mond? Igaza van, amikor mindenekfelett és mindenekelőtt látni szeretne. „A békesség Istene nyissa meg mindnyájunk szemét a látásra...” - mondja a körlevél bevezetője. Látni, látni, látni! Mert mögöttünk lévő esztendőkben, amelyek évtizedekké váltak előttünk, - megvakíttatott Isten magyar református egyháza. Bárcsak életre-halálra szóló kötés szólalna meg, amikor ez hangzik a körlevélben: „egyedül csak az Isten Igéje és a Szentlélek irányítsanak minket”. Bárcsak emberi tekintetektől függetlenül, a jelenvaló világ tanácsaitól függetlenül, a jelenvaló világ tanácsaitól, véleményétől, sugalmazásától vagy fenyegetésétől el nem kábíttatva - csak és kizárólag az Ige és a Szentlélek irányítaná ezután református egyházunk minden ténykedését! Kettős feladatot tűz maga elé a Konventi elnökség: a./ vissza akar tekinteni a megtett útra, - b./ mérlegelni a reánk váró feladatokat, elsősorban egyházi életünk megújulását. Nézzük meg ezeket: A „visszatekintés” a Szentírás értelmezése szerint: bűnbánat. „Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened” - mondja a hazatérő tékozló fiú - visszatekintve élete eddig megtett útjára. Sajnos, a bűnbánat hangja nem szólal meg a hivatalos egyház első híradásában. A visszatekintést az elmúlt hat hónap egyházkormányzati eseményeinek felsorolására korlátozza. Mégis, ebben a felsorolásban - akaratlanul is - felhangzik a megtett út sok nyomorúsága, vádoló szégyene, a mardosó lelkiismeret szava. A júniusi hónapban megtartott püspöki értekezletről mindeddig vajmi kevés tudása volt a gyülekezeteknek és lelkipásztoroknak. Még kevésbé arról, miszerint tudomásul vette ez a püspöki értekezlet, hogy a megújulás utáni vágy mindig élt gyülekezeteinkben s ez az utóbbi években egyre erősödött. Valljuk meg, hogy a június utáni egyházkormányzati intézkedések, az egyházi sajtó hangja igazán nem tükrözte ezt a felismerést. Sőt, biztos tudomásunk van arról, hogy éppen az egyház megújulásával kapcsolatban eljárás indult több lelkipásztor ellen, és a gyülekezetek felé is kilátásba helyeztetett az exkommunikáció. - De még ennél is érdekesebb, hogy a püspöki értekezlet résztvevői között teljes egyetértés alakult ki arra nézve, hogy egyházunk nem mehet tovább azon az úton, amelyen 406
