Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)

„Péntekhegyi levelek”

jelent ez a járom. Nem volt ennek még akkor theologiai tartalma. Egy maroknyi csoport - többen egyháziak, mint világiak - szövetkeztek a mind­egyre bolsevizálódó hatalommal s legsürgősebb dolguk, legnagyobb ügyük volt az ébredés tüzeinek kioltása és eltiprása. Mintha attól féltek volna, hogy egy hitben megújhodó Magyarország nem fogja tűrni és viselni a bolsevizmus vasigáját. Emlékezzél csak: mennyi energiát fordítottatok az evangelizáció megöldöklésére és a tiszta evangélium kiirtására. Péter János és szűk munkatársi körének - amelyhez te is hozzátartozol - két nagy egy­háztörténelmi alkotása van: megállítottátok az ébredést a magyar refor­mátus egyházban és megszerkesztettétek a kommunista tanokkal koegzisz­­tenciában lévő új teológiát és új egyházkormányzatot. Úgy gondoltátok, az engedelmesség jármát húzó magyar református egyházat, amelyik már jajgatni sem tudott, beállíthatjátok bűnös politikai terveitek szolgálatába. Isten másként végzett! Megengedte, hogy népe nyakára ráverjék az engedelmességi jármot, de csak ezért, hogy még inkább megtanuljon Onéki, az Úrnak engedelmeskedni. Látszólag megállt az élet és megder­medt minden a magyar református egyházban. Nádáb és Abihu meggyúj­tották a hamis tüzet az oltáron. De közben jelek, szent jelek fénylettek fel magyar földön. Az Úr népe - tudjátok meg Benő! - együtt volt és együtt van Magyarországon. Volt idő, amikor csak imádságban. Máskor ketten vagy hárman. Egyetemi hallgatók, lelkipásztorok négyen-öten. Gyüleke­zetekben mindig többen. Nemcsak a Nyírségben! Dunántúl éppúgy, mint a Dunamelléken. Debrecenben és Miskolcon. Mindig együtt az Úr előtt. Nem akarunk mást csak Jézus Krisztus királyságát szolgálni és építeni. Engedetlenségi jelek? Nem Béni! A mi Urunk Jézus Krisztus dicsőséges országlásának fénylő jelei ezek! Péntekhegy, 1956. aug. 7. * * * Megszólalt a hivatalos egyház Az 1956. év utolsó napján érkezett az Egyetemes Konvent elnökségé­nek 1660-1956. I. 1. számú körlevele. Több, mint két hónapja, a hivatalos egyház első hangja ez. írjuk le őszintén: meglehetősen bizonytalan csen­gésű ez a hang. Roppant események rázzák a magyar földet. Nem túlzás azt 405

Next

/
Oldalképek
Tartalom