Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
Ami kimaradt levélből... (D. Dr. Illyés Endrének) Kedves Bandi! Leveled mindig ünnepet jelent otthonunkban. Ünnepet a szó legnemesebb értelmében! Hiszen jól tudod, hogy ide még a madár is csak ritkábban jár. És bizony a levél: ritka vendég. Igaz nem is tanácsos a sényői pappal levelezni. Kívülállók előtt is feltűnnék, ha valaki sokat írna valamelyik deportáltnak. Egyházi körökben pedig a feltétlenül kötelező engedelmességgel kerülne szembe, aki ide leveleket írogatna. Nem is jön aztán egyébb, mint hivatalos körlevél, hivatalos egyházi sajtótermék: Az Út és a Református Egyház. Olykor-olykor szégyenlősen bekopogtat egy-egy keresztlevél kérő írás, sápadtan valami üzleti levél. Mindebből nyilvánvaló, hogy mekkora örömöt hoz a te leveled. Az ünnep kifejezés itt nem páthosz, hanem forró valóság. Noé várhatta a galamb-postást a bárka ablakában hasonló érzéssel, ahogyan várom én a te leveleidet. Legutóbbi leveled — ne vedd rossz néven, ha megírom — csökkentette bennem az ünnepi érzéseket. Sokan elörvendeztek volna néked ezen a levélen is. Az udvariasság, a konvenció azt parancsolná, hogy csak a legjobbakat írjuk válaszként barátainknak. Nem tudok a tömegbe tartozni, annak egy darabja lenni. Mint, ahogy nem vállalom az új egyházi élet egyformára csiszolt és esztergált facsavarjának a szerepét sem. Ellentmondók - illő tisztelettel és szeretettel - szíves levelednek. És megkérdezem: miért maradt ki e levélből oly sok minden? Mert te négy oldalon keresztül nemcsak azt és annyit tudtál volna leírni, amennyit leírtál, az holt biztos. Az ünnep mámorából átzökkenve a szürke hétköznapba, most hétköznapi tollal találgatom, miért olyan sok minden hiányzik nagybecsű leveledből. — Életveszélyes dolog immáron tíz esztendő óta a levélírás - jól tudom. Amióta magyar földön nem csak a cselekvés, de a gondolat is vagy államosítva van, vagy bilincsbe van verve, valamely elveszett levél karriereket törhet ketté, embereket tehet üldözötté vagy legalábbis gyanússá, hogy ma már nem szent a levéltitok. A magánlevél is közüggyé lett. Az állam nem engedheti meg, hogy polgárai zártlevélben másként gondolkozzanak, mint a nyílt fórumokon. Tíz esztendő őrlő malmában lassan porlik a magyar szellem és gondolkodás. Ennek következménye a színtelen és ízetlen levél. 37
