Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
„Malária” (Eber Valériának) Tisztelt Megszólíthatatlan! Nem tudom, ismeri-e Ön a malária nevű betegséget? A harmadnapos, meg a negyednapos váltólázat? A maláriát terjesztő anopheles szúnyogot? A megrontott vér szörnyű reakcióját: az órákig tartó hidegrázást és az egész szervezetet megpróbáló láz romboló hatását? Vagy ha mindezt nem ismerné, bizonyosan ismeri a szellemi és erkölcsi malária ismertető jeleit. Azt a buja, trópusi lelki és erkölcsi magatartást, amely napjaink egyik legkomolyabb ismertetőjele. Gondolom, itt már jól érzi Ön magát és elmondja nem egyszer, ha tud őszinte lenni úgy néhanapján, ez az én világom! A tiszavidékinek nyomorított Tiszántúl és Tiszáninnen papsága ezért nevezi Önt kertelés nélkül az egyházkerület Maláriájának! Tulajdonképpen kicsoda Ön? Azt tudjuk, hogy Péter János püspök palástjába fogózva érkezett Debrecenbe. De míg idáig jutott, hol és kinek szolgált? Milyen szellemi vagy fizikai kvalifikáció emelte a debreceni református püspök bizalmasává? Kitől nyerte képesítését, s az egyházkerület közvéleménye előtt ismeretlen oklevelére ki ütött pecsétet? Mi a megbízatása, kitől nyeri a fizetését s kinek felel az elvégzettekért? Kicsoda Ön? Merthogy nem Debrecené, nem a Tiszántúlé s nem a Tiszáninnené - az bizonyos! Annakidején - 1949 decemberében - úgy érkezett, mint valamely megszálló hatalom előőrse. Kíméletlen, fölényes, pökhendi és önző valaki, a bibliai nőiesség minden ismérve nélkül. Idegen vérszívó és lélek oltogató némber. Református egyházunk modern Jezabelje. Olyan valaki, aki mindenre kapható, s akire rá lehet bízni a legaljasabb feladatot is. Valahol itt találjuk meg az Ön igazi tisztségét és munkakörét. Napjainkban a bizánci udvar fülledt levegője terjeszkedik a tiszavidéki egyházkerület püspöki hivatalában. Abban a megáporodott levegőben, mint valami hivatásos anopheles szúnyog, röpköd szobáról szobára Ön. Amerre elhalad, láz, remegés, suttogás, cselszövés, bókolás, félelem terem. A mai püspöki hivatalban nincs egyetlen őszinte hang, egy igazi sóhajtás, vagy belső forrásokra visszautaló szemrebbenés. Ott mindenki álarcot hord, mert csapda és tőr várja, kik nem így cselekszenek. Ki tudná megmondani, hányán buktak el, mert a püspöki hivatalban, a püspöki anopheles közelében, igaz szót mertek ejteni, sóhajtottak vagy jajgattak, örültek vagy köny-378
