Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)

„Péntekhegyi levelek”

Nem is akadhatott volna fel senki ezen a jubileumi záróbeszéden, ha pl. annyit mondottál volna: „jó helyen állok; jó úton megyek előre!” Hidd el Sanyikám, mindenki helyeslőén bólogatott volna. Még az ellenkező olda­lon állók is egyhangúlag igeneitek volna. De általánosítottál! így mondtad: „jó helyen állunk”! Érhették a hallgatók úgy is, hogy mi magyarok állunk jó helyen. Érthették - éppen a magyar református lelkipásztorok zömének theologiai megosztottsága folytán úgy, hogy mint egyház állunk jó helyen. Hiszen népköztársasági államunk és államosított, de szabad egyházi jellegű egyházunk együtt szabadult fel, egy jó úton jár, egymást támogatja, együtt él és együtt hal! így, ilyen értelemben közölte beszédedet az Út. így kellett azt érteni az új igehirdetés által jól megtanított gyülekezeteknek. Foglaljuk csak össze még egyszer ezt az új és megrázó kinyilatkoztatásodat: jó helyen állunk, jó úton megyünk előre!” Mi ez a jó hely? Ne neheztelj, hogy valahol a mélyben felvetődik ez a kérdés. Mégis csak szükséges tisztázni ezt a helyet. Ti mondjátok sok­szor, hogy nem lehet mindig csak az egyházi élenjáró tanítóink tanításait ismételgetni, gondolkodás nélkül átvenni. Mi hát ez a jó hely? Hol van ez a jó hely? Nézzünk szemébe ennek a kérdésnek a te szavaid józanságával Sándorkám. Itt vagyunk tehát kiszolgáltatottságban, a modern rabszolga­ság testi, lelki szellemi béklyóival a bolsevista Szovjetunió vöröscsillagának fénye alatt. Tíz esztendeje már, hogy ez a csillag vörösük az egész magyar föld felett. Könny, vér, jaj, veszteség, romlás, züllés, pusztulás, halál - ezek a határkövei ennek a „jó helynek”! Ezt nem én mondom Sándor. Kérdez­zétek meg egyszer e magyar népet! Kilencmillió magyar fogja ezt vallani velem együtt! Milyen tisztán zeng most az Ige: „Azért aki azt hiszi, hogy áll, meg­lássa, hogy el ne essék”. (I. Kor. 10:12) Szeretettel kíván megnyílatott szemeket: 1955. február hó * * * 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom